Ma a három gyerekkel voltam a lakás foglya (de főleg az övék). Le sem ültem, meg sem álltam, mégis tele a mosogató és disznóól van. Szotymi fél arca a duplájára dagadt a foga miatt (tessék, rokonság, sírjatok, hogy milyen szar anya vagyok, vagy milyen rossz a gyerekeimnek, vagy a faszom tudja már, min). Emiatt ma nem tudtunk bemenni az ismerkedős napra az oviba, de sebaj, mert már láttam fb-n minden pillanatról egy-egy fotót (mondjuk pont csak a saját gyerekeim érdekeltek volna). Néhányszor (jól van, néhány tucatszor) megfordult a fejemben, hogy esetleg megölhetném magam, de egy másodperccel később már el is felejtettem, meg úgyse értem volna rá.

Nem tudok úgy végigülni egy étkezést, hogy ne kellene valakinek a fenekét kitörölni közben.

Soha életemben nem mentem ki a házból lekopott körömlakkal, de múlt héten erre is sor került, ráadásul szülői értekezletre mentem, ott ültem, és bármerre néztem, tökéletes, fényes, korallszínűre pingált körmöket láttam. (Most tényleg én vagyok az egyetlen háromgyerekes, aki egyedül küzd mindennap mint disznó a jégen, mert az ún. párja szarik bele az életbe meg a családba???)

9 napja nem mostam hajat samponnal. (Nyugi, legalább szabin vagyok.)

Volt olyan nap, amikor 4 órát basztam el az életemből játszótéren.

Vettem zsírégető cuccokat pár hete, de fölösleges lenne bevennem, mert minden este belealszom a meseolvasásba. És edzésről álmodom. (Jut eszembe: ma ebéd után kb. 75 percen át olvastam mesét azért, hogy aludjanak. Tipp?)

 A Nyúl nagyon izgatott a holnap miatt, ma felpróbáltattam vele az ünneplős cuccait, és annyira férfias volt, ahogy kötötte be a cipőjét, annyira cuki! (Szakítottam az elveimmel, hogy az én menő fiam nem fog ronda cipőt viselni, és vettem neki hétfőn egy alkalmit). Olyan csodálatos gyerek, de egész nap szinte ránézni sincs időm, pedig olyan jó vele kettesben lenni például! Neki már tökjó meséket lehet olvasni mondjuk. Már úgy értem persze, hogy lehetNE.

Na de. Hazajött Tetkós este 10-kor, de legalább felébredtem a mesekönyv fölött, és kiszaladtam fogat mosni. És akkor megkérdezte, hogy mit csináltam egész nap, ha még a Nyúl fehér ingét sem voltam képes kivasalni...

...hát így került a Nyúl inge gombócba gyűrve valahova a szobabicikli környékére, és tudom, persze, hogy nem ő a hibás, meg milyen anya az ilyen, de nekem pontosan ma este 10-kor jött el a kurvaanyjátakkormindenkinek pillanat. Csináljátok, ahogy akarjátok. Mert nyilván mindenki sokkal jobban tudna a rendelkezésemre álló idővel, energiával és türelemmel gazdálkodni.

(Már a kávé sem esik jól.)

Remélem, a darázspók, akit este kiszabadítottam odakint a vödörből, amibe a gyerekek zárták be, üzent valahogyan az éjjeliszekrényem mögött lakó, irgalnatlanul hosszú lábú rokonának, hogy én rendes vagyok, nem szabad összecsipkedni, és a számba se érdemes bemászni.

Hogy mennyire rettegek, te jó ég...

(Napközben éreztem, hogy tenni kellene valamit, kitessékelni vagy kiporszívózni, de mindig elhessegettem a gondolatot azzal, hogy jóvanmá, majd lesz még valami estig. Most meg éjszaka van és semmi sem lett.)