Mind a fogyókúrám, mind az őrületes megfiatalodási törekvéseim (amelyeket nem annyira az esélytelenek nyugalmával, mint inkább az esélytelenek kétségbeesésével csinálok) azzal járnak, hogy borzasztóan sok vizet kell innom. Úgy értem, az igényeimhet képest. Korábban meg nem mertem volna kockáztatni, hogy az elalvást megakadályozó kávémon kívül mást is igyak indulás előtt, most C-vitaminos-kollagénes vízzel kezdek... és most már tényleg azt tudom mondani, hogy egy wc-ben szeretnék lakni, ami lehetőleg csak az enyém.
Kalandokban teli életemben a mai napon újra kiléptem a komfortzónámból, és megkockáztattam, hogy szégyenszemre kidobnak a Kökiből reggel 7-kor, de be kellett rohannom, különben bepisiltem volna a munkába vezető úton. Mondjuk már úgyis elkéstem, tehát nem volt miért sietni.
A mosdóból kifelé jövet a What a feeling szólt.
Hát igen.
