Pont a babakocsis anyuka mellett van állóhely a buszon*. A kocsiban ülő gyereket olyan kétévesnek tippelem, de csak a végállomáshoz közeledve nézek rá, akkor látom meg, hogy kislány, csupa rózsaszínben. A bátyja öt év körüli lehet. Folyamatosan csipognak, be nem áll a szájuk. Az anyukájuk párszor rászól a kisfiúra, hogy maradjon csendben, de egyébként türelmes és csendes. Még azt is tökéletesen, öt másodperc alatt kezeli le, amikor a kisfiú kimar a testvére kezéből valamit és ezen összevesznek. Kis vonyítás a kislány részéről, anyuka csendesen (!) rendet tesz, ennyi.

Ez egy ilyen normális család.

Épp végiggondolom, hogy az őrjítő hátfájásom ellenére is viszonylag kellemes az utazásom, hiszen az ablaknak tudok dőlni, nem baszogat, nem néz rám és nem ér hozzám senki, amikor nyílik az ajtó, és felszáll egy újabb babakocsis anyuka, tehát elbúcsúzom a jó kis állóhelyemtől, és onnantól jobban szorítom a táskámat, mert már nem vagyok védve minden oldalról.

Az újonnan érkezett anyuka babakocsijában egy egy év körüli baba sztoikus nyugalommal eszeget egy almát. Leírom máshogy is: a baba ül a kocsiban, mégis nyugodt és csendes.

KÖVETELEM, HOGY VALAKI MONDJA MEG, MIVEL SZEDÁLJÁK AZ ILYEN KICSIKET, HOGY NEM ÜVÖLTIK VÉGIG A BABAKOCSIBAN TÖLTÖTT IDŐT!

(Vicceltem, nem kell elárulni. Nekem már késő.)

A testvérpárt nagyon érdekli a kis jövevény. A kislány elkezd beszélni hozzá (innen tudom meg, hogy az új babának almája van, ekkor nézek rá először - mert látod ENNYIRE rendes vagyok, ENNYIRE nem bámulok meg senkit), aztán beszélgetnek róla az anyukájukkal, majd megint a babához próbálnak beszélni. 

Nem nézek oda, ezért nem látom, hogy az almás baba anyukája reagál-e valamit, a maszk miatt meg hallani se hallom (valamint azért, mert szerintem amúgy se hallok jól).

A végállomásra kanyarodik a busz, a testvérek búcsúzkodni kezdenek: "Sziaaa, baba! Sziaaa!" A baba nem válaszol, így a kislány levonja a következtetést: "Ő még piszi", mondja a tesójának.

A kisfiú hátranéz, vet még egy pillantást ő is a babára: "És szuki", teszi hozzá.

*Amúgy ez a busz már nem az a busz.