Még a macskám ivartalanítása előtt, tavasszal párszor láttam nálunk egy érdekes cicát. Olyan a színe, mintha egy fehér macskára ráöntöttek volna egy bögre tejeskávét, a szeme pedig világoskék. (Gondolom, valakijének valamikor volt egy liezonja egy sziámival.)
Néhány napja újra megjelent és úgy tűnik, elég jóban vannak, legalábbis szerintem keresi őt a macskám, amikor kimegy, aztán általában kergetőznek, de van, hogy csak együtt üldögélnek a raklapokon.
A macskám szereti azzal idegesíteni a kutyánkat, hogy kimegy a kapu alatt, aztán visszafordul és várakozón néz, mintha nem tudná, hogy a kutya nem mehet ki utána (szóval pont úgy szívatja a mostohaöccsét, mint egy olyan kislány, aki féltékeny a kistesójára). Tegnapelőtt is ezt csinálta, az idegen macska közben ült az út másik oldalán az erdő szélén, és kifürkészhetetlen arccal nézte a jelenetet. Máskor a macskám visszajön és játszik tovább a kutyával (egyébként nagyon jó nagytesó), de most, hogy ott volt a barátja, kint maradt vele. Mondtam neki, hogy egyszer elhívhatná hozzánk a kékszeműt, még akár kajálni is, hogy megismerkedjünk.
Tegnap este, amikor felmostam, kipakoltam a kutya és a macska tálkáit a teraszra, majd takarítás közben arra lettem figyelmes, hogy a kékszemű ott van és éppen a kínálatot mustrálja. (Aztán, amilyen hülye vagyok - hisz ismersz -, ahelyett, hogy hagytam volna enni, elkezdtem ciccegni neki, hogy odajöjjön és megsimogathassam, de persze nem jött oda, viszont el se szaladt, csak elvonult.)
Tetkósnak ne mondd el, de szerintem lesz még egy macskánk nemsokára.
