Névadás

Szerintem a gyerekvárás két legörömtelibb eleme a bevásárlás és a névadás (jól van, tudom, amikor először érzed, hogy mozog a baba, meg ilyesmi, az is örömteli, hát hogyne, de most szakadjunk már el az elcsépelt dolgoktól). Mindkettő arról szól, hogy szép dolgok között válogatsz, és ami a legjobban tetszik, az végül a tiéd is lesz.

Én imádok a nevek között válogatni. Fiúnevek között nem annyira - a terhesség elején újra kiolvastam az utónévkönyvet, de egyedül a Nyúl nevénél dobbant meg a szívem -, na de a lánynevek! Micsoda szerencsés az, akinek mondjuk 12 lánya születik! Kicsi koromtól megvan ez a szenvedélyem, volt, hogy felírtam a 100 legjobban tetsző fiú- és 100 legjobban tetsző lánynevet, és kisorsoltam visszafelé haladva, hogy melyik lesz majd a gyerekem... Rengeteg név kiesett az évek során, mert attól kezdve, hogy egy név túl gyakori lesz, nekem már nem is tetszik annyira. Nem, nem akarok feltétlenül különcködni, de beolvadni, egynek lenni a harmincból még kevésbé. Meg hát különben is: kreativitás! Olyan kevés lehetőség van az életben, amikor megmutathatod, milyen kreatív vagy, milyen messzire látsz, meddig érnek a gondolataid... Na mindegy. Nekem fájdalmas veszteség volt például a Jázmin, amin mindenki kapva kapott, aki odavolt Aladdinért meg a buggyos nadrágért; vagy a Hanna, amit amúgy Szenes Hanna iránti tiszteletből adtam volna a lányomnak, meg azért, mert olyan szép; az Ádám, Krisztián és Szabolcs, ami meg van már a rokonságban, és a legnagyobb fantáziátlanságra vall egy rokon (pláne az apa) nevét adni egy gyereknek.

Van egy ismerősöm, akit Gábornak hívnak, pedig március 24-én született szegény (=egységnyi szívás). Van egy másik ismerősöm, aki Éva, december 24-i születésnappal (=2 egységnyi szívás). Sose értettem, hogy a szüleik miért nem voltak velük rendesebbek. Ráadásul a Gábor pont nem egy olyan különleges név, hogy annyira ragaszkodni kellett volna hozzá, az Éva szintén (figyelem, nem azt mondtam, hogy nem szépek). Kaptak szerinted dupla/tripla ajándékot gyerekkorukban? Lefogadom, hogy nem. 

Ennek jegyében én nagyon akartam ügyelni, hogy ne toljak ki így a gyerekeimmel. Ami jár, az jár: hogy legyen két nap az évben - de igenis KETTŐ, nem kevesebb! -, ami rólad szól, csakis rólad, a környezeted rád gondoljon aznap, köszöntgessen boldog-boldogtalan, te meg örülj a népszerűségnek. Igen, ez a lényeg. Aztán a nagy körültekintés ellenére sikerül(t) a következőképpen (nem) megoldani a dolgot:

Április 22.: Nyúl névnap

Április 24.: LCD születésnap

Április 28.: Egyik baba névnap

Április 29.: Tetkós névnap (nem tartja)

Május 2.: Másik baba névnap

Május ...: Babák születésnap

Június 17.: Tetkós születésnap

Június 29.: Tetkós névnap (nem tudom, miért jó neki, hogy egy rakáson van a kettő)

Július 12.: Nyúl születésnap

November 13.: Khm... hát igen, aki megtöri a tavaszi-nyári hagyományt a névnapjával, de nekem legalább tutira megadatik a két nap.

Köszöntgetési szempontból aztán azt hiszem, mégis én választottam rosszul, mert a Nyúl névnapját szinte senki sem tudja (na nem mintha a Noémiből nem lehetne következtetni, hogy az övé is aznap van). A babák névnapja valószínűleg könnyebben megjegyezhető lesz, azt hiszem, mindketten benne vannak a naptárban, és sajnos a 100 leggyakrabban adott név listáján is szerepelnek, de ismersz: Isten bizony, nem azért kapják a nevüket, mert mindkettő annyira divatos, és olyan sok van belőle.

Sőt, kicsit mérges is vagyok: amikor a fiúnév megtetszett, nagyjából még csak egy újság címeként volt ismert - amit egyébként Rohadék Exem rendkívül szeretett, és gyilkolászásról szól, szóval akkor még felemás érzéseim voltak, csak lassan szerettem meg a nevet, de nagyon. Majd jött Zséda kisfia. Örültem. Aztán mit ad Isten, mire eljutottunk mi is egy következő névadásig, már a fél országot így hívják.

A kislányunk neve kb. 12 éves koromban tetszett meg. A bizánci rabszolgalány c. könyvecske igen nagy hatással volt rám, vagyis hát teljesen el voltam tőle ájulva. Imádtam a hangulatát, a kort, a helyet, a színeket, a történetet. A főszereplő neve volt az ominózus név, és azonnal beleszerettem. Aztán Zoltán Erikáék nevezték el így a lányukat, és én örültem, mint majom a farkának, hogy juhé, más is hallotta már ezt a nevet? És másnak is tetszik? De király!!! Aztán most, hogy itt vagyunk, mondanom sem kell, kicsit fura érzés, hogy divatból, a jelentés és eredet legcsekélyebb ismerete nélkül ezreknek adták ezt a nevet. Fura érzés, mert nem akarom, hogy engem is a divatból nevet adók közé soroljanak.

(Ja, ha már eredet: Kiria sokat beszélt arról, hogy a fia Benjámin lesz, és múltkor Angi felháborodva kiáltott fel: "Fuj, zsidó nevet akarsz neki adni?" De aztán elhallgatott, mert rájött, hogy én is ott vagyok, és hát az én fiamétól zsidóbb neve szerintem senkinek sincs :D Először is a fujzsidózóktól feláll a szőr a hátamon; másodszor, mi a baj azzal, ha egy névnek zsidó az eredete, miért rosszabb az, mint egy perzsa eredet mondjuk; harmadszor meg az ő pasiját Ádámnak hívják... 

Tudom, most köcsögnek fog tartani minden nagymagyar, aki esetleg idetéved, de én pont az erőltetett magyarkodástól vagyok rosszul, ettől a "ha beledöglök is, keresek egy igazi, szittya nevet"-hozzáállástól.)

Az ikrek neve gyakorlatilag már a Nyúl születésekor megvolt opcióként, de így, hogy ennyire gyakoriak lettek mostanra, be- bedobtam Tetkósnál néhány javaslatot. A lánynévhez nem nagyon engedett hozzányúlni, azt mondta, fiúnevet esetleg választhatok, de rendes legyen ám - tehát mint négy éve, úgy most is megvétózta a kulcsmegoldásomat, a Damjánt (ami még mindig elég ritka ahhoz, hogy bejöjjön), és az Ármint is. November 12-én felhívtam, hogy nekem tulajdonképpen nagyon tetszik az a név, hogy Jónás. Azt válaszolta, akkor inkább hagyjam a picsába az egészet, majd ő választ nevet mindkét gyereknek. Ezt elmeséltem Teniszezőnek. "Erről jut eszembe - mondta -, a barátnőm a héten egy olyat hallott, hogy egy kislányt Szaffinak hívnak. Teljesen ledöbbent tőle, micsoda ötletek vannak."

És akkor megdobbant a szívem, tán még a szemem is könnyes lett. SZAFFI! Abban a pillanatban tudtam, éreztem, hogy én egy Szaffi anyja vagyok. Sajnos Tetkós nem érezte egy Szaffi apjának magát (pedig annyira illik a vezetéknevéhez), úgyhogy azóta csak magamban játszadozom el a gondolattal, hogy az ikreinket Jónásnak és Szaffinak hívják... (Vagy Jancsinak és Juliskának... vagy Csongornak és Tündének... vagy Rómeónak és Júliának... Dehogyis, Isten ments!) Próbáltam megbeszélni magammal, hogy jó ez így, mert Szófiaként kéne anyakönyvezni, mindenki Szofizná, és különben is van már a rokonságban Zsófia, de azért nem állítom, hogy 100%-ig letettem róla, hogy egyszer lesz majd egy Szaffink. Egy hosszú, fekete hajú, macskaszemű, tetovált Szaffink... (És szájba fogok verni mindenkit, aki SzafFIKÁnak becézi.)

(Na és akkor mostantól rá lehet állni erre a névre, hogy mire esetleg mi is odajutunk megint, akkorra már legalább másfél millió legyen belőle az országban, köszönjük.)