Szivacs...

Érdekes módon mostanában, a terhesség vége felé kérdezik sokan, hogy kívánós vagyok-e. Jelentem, ami az ételeket illeti, már nem, de voltam.

A terhességem a mustármániával kezdődött, amikor is hetekig minden szendvicsemet jól megpakoltam mustárral, majd hazaérve még belekanalaztam az üvegbe... Ez nagyjából egybeesett a székelykáposztás időszakkal: főztem székelykáposztát, és amikor - hamar - elfogyott, majdnem sírtam, és főznöm kellett újat. Gyanús lehetett volna, hogy bár húsos étel, nem bírok neki ellenállni (mondjuk a húst akkor még kiválogattam), de nem gyanakodtam, ellenben egy kolléganőm nemrég elárulta, olyan rajongás volt a szememben, amikor székelykáposztáról beszélgettünk, hogy ő azonnal tudta: terhes vagyok.

Ami az ételeket illeti, ennyi (na jó, néha elrágcsálok 1-2 szelet... jól van, na, egy fél zellert nyersen). Ja, meg majd' megveszek a kóláért, amióta tudom, hogy nem lenne szabad, de azért mondjuk máskor is.

Viszont.

Újra felerősödött két dolog iránti őrült szenvedélyem (ami előző terhességem idején csúcsosodott legutóbb, azóta takarékon, de azért megvolt), de annyira, hogy már nem tudom, mit csináljak. E két dolog pedig:

1. Citromos tisztítószerek (tehát csak a mesterséges citromillat)

2. Szivacs

Ezek közül bármelyiktől összefut a nyál a számban és könnyes lesz a szemem, és úristen, teljesen megőrülök tőlük. Mármint értük, na.

Sajnos a mosogatószerem nem citromos, de citromos a wc-illatosítóm, a wc-tisztítóm, a súrolókrémem és a tusfürdőm (ez nem is citromos a leírása szerint, közben meg de), és sokszor csak úgy élvezetből kisikálom a mosdókagylót vagy a kádat, mert amúgy meg a citromos tisztítószerrel átitatott szivacs illata az meg a leglegleg. Ma kisúroltam egy tepsit, amiben Tetkóst hetekkel ezelőtt felejtett valami zsírt. Jól telenyomtam citromos súrolóval... és a fellegekben jártam. Te, én úgy kisúroltam..!

Pár hete megirigyeltem Húgomtól egy szimpla fürdőszivacsot, azonnal vennem kellett nekem is. Hát ne tudd meg, milyen állapotban van már. Ha tehetném - ha lenne hozzá bátorságom - azon keresztül innék. Még az arcomat is szivaccsal mosom. Még a hajamat is... És mivel a Nyúl szétcincálta már a fehér dörzsi részét, a hajam száradás után tele van fehér szivacsdarabokkal. Ahányszor elmegyek a fürdőszoba előtt, beugrok és szippantok egyet a nedves szivacsból. És olyankor elmondhatatlanul boldog vagyok. Jaj, be is hozom... Na, itt van. Máris jobban vagyok. (Abban egyébként szerintem lehet valami, hogy szivacson - főleg nedves szivacson - keresztül könnyebb levegőt venni valamiért, nem?)

3. Meg ott van még a Nyúl haja 1-2 nappal hajmosás után, amikor már kiment belőle a sampon illata. Beleszagolok és kész vagyok. Aztán megint. Aztán megint. Mint a hülyék.

Vannak még dolgok - kivétel nélkül szagok, illatok -, amelyek iránt általában is rajongok, de a terhességtől kicsit felerősödött az érzés:

4. Újra előjött a gumiszag iránti szerelmem, de előző terhességemmel ellentétben most nem hordtam postásgumi-kötegeket a csuklómon szagolgatási céllal.

5. Nedves ruhák és mosógépdob. Csak a hasam mérete miatt nem estem még bele fejjel a mosógépbe.

6. Törölköző, amit már párszor használtak (már nincs öblítőillata), és most megint nedves.

7. Benzinszag, gázolajszag, műhelyszag, szerelésszag, szerszámszag. Néha kinyitom Tetkós szerszámosszekrényét, és jó mélyet sóhajtok belőle. Úgy érzem, szívesen laknék egy benzinkúton, és ma sírni tudtam volna, amikor eljöttünk onnan.

8. Olyan autó szaga, amiben cigiztek, de nem most, hanem egy-két napja. Nem is szimplán belélegzem a szagot, szinte benyelem, leírhatatlan érzés. Ellenben a cigifüstöt vagy a friss cigiszagot gyűlölöm.

Most előkerestem a 4 éve a témában írt bejegyzésemet, és kicsit ledöbbentem, olyan, mintha kimásoltam volna... Hát erre a sokkra most megyek, beleszagolok a mosógépbe.