A kiszáradás lehetősége sokkal veszélyesebb, mint egy ikerszülés. Legalábbis Tetkós szerint, mert még mindig nem mászott haza. 

Amikor tegnap fél 12-kor megérkezett és lebasztam - már amennyire kedvem volt levegőt venni, mert azt a pici szobát egy pillanat alatt betölti a ganészag sörszag -, hogy legalább ezen a héten, amikorra a gyerekei várhatók, miért nem tud itthon lenni, értetlenül kérdezett vissza, hogy miért, meddig tart taxit hívni, 1500 Ft-ból be is vinne a kórházba. (Onnan meg már pikk-pakk felszaladok a táskámmal a harmadikra, mint tudjuk.)

Ma jött egy nő, kérdezte, tudom-e, hogy egyik szolgáltatónál a március-áprilisi számláink nincsenek befizetve. Mondom, biztos, hogy be vannak. Persze nem azért, mert tudtam, hogy be vannak, csak hát gondoltam, Tetkós tróger ugyan, de nem ennyire. Lehet, hogy késve fizették? Biztosra veszem. Aztán persze nem tudott elmenni szó nélkül a hasam mellett. Mikorra várja? Mára... holnapra... holnaputánra...

És tök aranyos volt, mert elakadt a szava, csak nézett a hasamra, a szemembe, a hasamra, a szemembe, úgyhogy kicsit beszélgettünk, aztán vigyorogva elment.

Na mindegy. Most már nem finomkodok, meg nem törlöm ki ezredszer is. Hogy lehet rávenni egy alkoholistát arra, hogy legalább egy hétig ne vedeljen? Hogy? Hogy? Hogy?

Hogy meg lehet utálni az életet egy nap alatt... 

Vajon hányan lesznek öngyilkosok azért, mert ha azt nyírnák ki, aki megkeseríti az életüket, akkor úgyis megpecsételnék a saját sorsukat? (Tudom, idegbajosan nem szabad blogolni, mert sokkal többet ír az ember, mint kellene.)