A legújabb, szüléssel kapcsolatos félelmem, hogy bebizonyosodik: mindkét baba fiú, csak az egyiknél sosem látták rendesen. Ezzel még ki is békülnék valahogy, a lányruhákat eladnám csomagban a Vaterán eltenném Szaffinak. A félelem arra vonatkozik, hogy mondjuk császárral születnek, engem el kell altatni, és Tetkóst kérdezik meg, mi legyen a nevük. A Nimród ugye tiszta, másiknak meg én emlegettem a Damjánt, de azt is emlegettem, hogy ma ovis ebédet kell fizetni, aztán azt is elfelejtette. Szóval mi van, ha a másik gyerekünket stikában elnevezi valamelyik haverjáról? Valószínűleg örökre megpecsételi a gyerek sorsát - mert mint ahogy a lányomat nem nevezném el valamelyik volt szerelmem új kurvájáról nőjéről, úgy ezt sem tudom elképzelni.

A legdurvább, hogy amikor kipróbáltam egy ilyen keresztnévválasztót, tudod, hogy beírod a vezetéknevedet, az meg ajánl hozzá keresztneveket, első körben kidobta Tetkós haverjainak 60%-át.

Nem lesz Gergő.

Nem lesz Ricsi (neki ráadásul még a vezetékneve is ugyanaz...)

Nem lesz Attila.

Nem lesz Tibi.

Nem lesz Oresztész.

Nem lesz Józsi.

Nem lesz Gyuri.

Nem lesz Norbi.

Nem lesz András.

Nem lesz Feri.

Megvan a megoldás közben: előzőleg felírom a kézfejemre mindkettőt, és majd szólok a dokinak, hogy ott van. Igen, azt hiszem, ez így lesz :D

(Azt hiszem, Pártai Lucia mondta egyszer a Nők Lapjában, hogy kitaláltak valami szuper nevet, aztán a szülőágyon csak a saját neve jutott eszébe. Vagy egyik régi barátnőm, amikor feltették neki a kérdést: "Neve?", azt hitte, az ő nevét kérdezik, be is diktálta - utána hetekig jártak utána, hogy legalább a vezetéknevet meg tudják változtatni. Tudom, hogy ezeket már meséltem, de olyan jók az ilyen történetek.)

Igen, tegnap megint fél 12 után jött haza úgy, hogy rátelefonáltam. Akkor már órák óta agyaltam, hogy na ezek most a szülés jelei vagy sem. Úgyhogy megint nem vagyok nagy barátságban - vele se, de a világgal se.