Ja, feltűnt? Itthon vagyok, igen.

Szóval tegnap bementünk NST-re este 8-ra. Konstatáltam, hogy a szülészeten minden egyes nővérke, akivel eddig találkoztam, gyönyörű, karcsú és sportol - ez ilyen pszichológiai hadviselés lehet a kismamák ellen, akik ide-oda ugráltatnak ott mindenkit, lesz egy-két szép kisbabájuk, meg földöntúli boldogság az arcukon. 

Na mindegy, szóval úgy mentem oda, hogy tiszta ideg voltam, az NST eszembe sem jutott, csak az, hogy most tutira maradnom kell bent. Tetkós nagy boldogan leheveredett az előtérben egy székbe, hogy akkor ő most netezni fog a telefonján, de aztán az egyik nővérke őt is behívta, hogy ne unatkozzon ott kint egyedül. Muhhahha... Bevezettek az egyik vajúdóba, és mellettünk pont akkor született meg egy kisbaba, végig üvöltött, nagyon édes hangja volt, én pedig úgy bepánikoltam a sírásától, hogy majdnem elbőgtem magam.

Tökjó volt ez a másik gép, nem az volt, mint múltkor, hogy a kezedbe adnak egy gombot, és azt mindig meg kell nyomnod, ha valaki megmozdul odabent, hanem ez jelezte magától a mozgást, és mit ad Isten, míg múltkor a kölykök egy vagy két picike mozdulatot produkáltak, most egyfolytában rugdosták azokat az izéket a hasamon. Tetkós közben olvasgatott mellettem, a nővérkék néha bejöttek, és az elején azt mondták, nincs bent a dokim, de miután negyedórán keresztül hulla voltam az idegtől, hogy biztos rosszul értettem az időpontot, és micsoda lebaszást fogok majd ezért kapni, szóltak, hogy mégiscsak bent van. Jött is, kedves volt, majd flörtölt az egyik szexbombával, hogy lehetőleg még szarabbul érezzem magam a szánalmasan sunnyogó elefántasszony szerepében (lényegesen könnyebb lenne az életem, ha erre a 9 hónapra minden más nő is meghízott volna szolidaritásból, de hát ez nem kívánságműsor), majd átvezetett a vizsgálóba, és miután Barbamamaként felhömpölyögtem a vizsgálószékbe, megvizsgált (remélem, a szülés nem lesz sem ennyire fájdalmas, sem ennyire kínos - na jól van, nem az, hogy még nem tudom, mire számítsak, de hát a remény hal meg utoljára). Aztán visszamentünk Tetkóshoz, a doki elmondta, hogy szombaton délelőtt kéne mennem megint, és "akkor már hozza a kis pakkját", amin Tetkós nagyon röhögött utóbb, mert a kis pakkom majdnem akkora, mint a komódunk.

(De baszki tényleg, ha elolvasol egy ilyen kórházi listát, olyanokat írnak, hogy csak lesel: ilyen papucs, olyan papucs, ennyi meg annyi ruha neked, a gyereknek, esetünkben a másik gyereknek, eldobható pelenka + 10 db textilpelenka... - 10 db??? Mi a francnak? Ráadásul gyerekenként? - meleg takaró, vékony takaró, de a csúcs: vigyél kispárnát, szoptatóspárnát és hajszárítót... Na ez utóbbi hármat még ki is hagytam, mert úgy döntöttünk, azért a három napért nem fogunk IFÁ-t bérelni, de nem is értem: a lényeg, hogy vigyél kb. 200 féle dolgot, de tömörített fájlban, hogy beférjen egy kis kézitáskába.)

Amúgy mindenki nagyon kedves volt még eddig ott a kórházban, kicsit csökkent a rettegésem, amit az váltott ki, hogy a neten mindenhol azt olvastam, vannak ott bunkók is.

Na szóval, hogy szombat, de ha valami történne, akkor korábban is bemehetek. Hát nem mondom, hogy nem ugrott görcsbe mindenem a gondolatra... De a rokonaimnak üzenem, hogy nem kell addig rettegve imádkozni, mert a szombat sem biztos még. 

Hazafelé megálltunk gyrost venni*, és amíg Tetkós sorban állt, felhívtam a családomat meg a Nyulat. A Nyúl jól van, hisztis ott is (muhhahha), és nem hajlandó meleg ruhát felvenni, de kesztyű mindig van rajta. Amikor az első napon felhívtam, úgy jött a telefonhoz, hogy "Szia, nem hiányzol te sem meg Apa sem, mert Dzidze a legjobb barátom, meg Viktor! Na szia, puszi!" Ezúttal kicsivel kedvesebb volt, érezhetően nem volt rám kíváncsi, de udvarias akart lenni: "Szia Kicsikém! Mit csinálsz?" "Szia... Hát nem is tudom, most éppen... megyek, na szia, puszi!"

Úgyhogy ő jól van, nyugodtan retteghetek itthon egyedül (merthogy ma délután Tetkós már repül hőn szeretett haverjaihoz - amikor mondtam neki, hogy itthon maradtak a sürgősen feladandó levelek, majdnem elsírta magát fájdalmában, hogy nem rohanhat rögtön hozzájuk, hanem még a postát is be kell iktatnia).

*Pénteken fel kellett hívnom a dokit az utolsó vérvétel eredményei miatt, mondta, hogy minden rendben, semmivel sem tud riogatni, csak egy kicsit magas a koleszterinem. Na most nekem ez, hogy "magas koleszterin" úgy hangzott, mintha azt mondta volna: "maga egy zsírdisznó, kérem". Kegyelemdöfésként hozzátette még azt is: "kevesebb töpörtyűt egyen és több fokhagymát". Előbb tiltakozni akartam, hogy de hát én nem is zabálok húst szalonnával meg kolbásszal, én kérem vegetáriánus vagyok, csak most egy kevés húst is eszem, de aztán úgy döntöttem, hagyom a fenébe. Ha zsírdisznó, akkor zsírdisznó. Majd pár hét múlva úgyis undorodni fogok a hústól megint. Addig meg jöhet még a gyros is, bár azt a szappanízű fűszert, amivel ízesítik, nem nagyon szeretem.