Felébredt. Gondoltam, először szoptatom meg és utána pelenkázom, de már a ruhácskája is át volt ázva, úgyhogy először pelenkáztam, meg át is öltöztettem. (Ezt végigordította természetesen.) Utána megszoptattam, és közben hallottam, hogy - a pelenkázástól számított mintegy 3-4 perc után - újra khm... tele lesz a pelenkája. Gondoltam, jó, büfiztetés után újra tisztába teszem.  Büfiztetés közben észrevettem, hogy teljesen eláztattuk a ruháját tejjel - mert bazmeg MINDIG MINDENT eláztatunk -, úgyhogy utána nemcsak átpelenkáztam, hanem újabb tiszta ruhát is adtam rá. Mivel az öltöztetést újfent végigordította, utána megnyugtatásul megszoptattam, majd büfiztettem, lehányta a ruháját...

A folytatás úgy nézett ki, hogy amikor Zoét bevittem aludni, Nimród éppen ébredt, így kifelé jövet már Nimród volt a kezemben. Vele is elvoltunk úgy 1-1,5 órát, majd ugyanaz a forgatókönyv: amikor elaludt és bevittem az ágyába,  Zoé pont ébredezett, úgyhogy kifelé már vele jöttem, stb.

Gyorsan telnek a napok.

(De egyébként bármennyire fárasztó is az egész, a gyerekek elmondhatatlanul tüneményesek, még egyszer, egyetlenegyszer sem veszítettem el a türelmemet, ami engem ismerve hihetetlennek tűnik, még csak egy kicsit se voltam ideges, ami annyira hihetetlen, hogy kezdek aggódni, nincs-e valami bajom :D Lehet, hogy rajtam úgy jön ki a szülés utáni depresszió, hogy normális vagyok tőle, vagy nem tudom...)