Ma éjjel fél 3-kor keltem (éjfélkor feküdtem le, mert addig babacuccokat fertőtlenítettem), tulajdonképpen azóta húzom az igát, bár ez így nem igaz, mert aludtam 20 percet hajnali 4 és 5 között is, meg délután is kb. 30 percet.

Szóval fél 3-kor kelt az egyik, mittoménmá, melyik. Megszoptattam és közben megnéztem a - na találd ki, hogy mit, hát igen - szóval az India két részét az m2-n. Másfél órát így elrandizgattunk, majd percre pontosan, amikor őt letettem, kelt a másik - akkor már világos volt odakint. Ja igen, Zoé kelt később, mert ő jó kislány, és sokat alszik. Vele már nem nagyon néztem semmit a tévében, álltam a konyhaablakban és ringattam, hogy élvezze a levegőt, hát élvezte, csak aludni nem aludt. Aztán 6:20-kor kelt Tetkós - őt legalább ringatni nem kellett -, vele gyorsan főzettem kávét, de csak miután megbüfiztette Zoét, akit nekem már nem volt időm, ugyanis újra kelt Nimród. Aztán 7-kor Tetkós elment, mi pedig 10-ig - jól látod: 10-ig - buliztunk a következő koreográfiára:

Nimród ordít, felveszem, kicsit elcsendesedik, de abban a másodpercben elkezd ordítani Zoé. Megszoptatom Nimródot, vagy adok neki vizet, mert máshogy nem hallgat el (borzasztóan izzadnak itt a Bahamákon a hetediken a 29,7 fokban), ezalatt hallgatom Zoét, ameddig bírom. Ezután büfiztetem Nimródot, aki 

a) szoptatás közben már elaludt, így nem büfizik, de ha úgy teszem le aludni, feltétlenül lehányja az ágyat, megfürdik benne, erre felébred és sír;

b) ébren van, de percekig nem büfizik, és mivel ugyanezen percekben Zoé üvölt, egy idő után leteszem Nimródot (valami párnára, hogy magasabban legyen a kis feje), aki egy idő után összehányja a ruháját (jó, jó, tudom, hogy nem "hány" hanem "bukik", de az micsoda baromság már, hogy "összebukja a ruháját");

c) ébren van, büfizik, majd ébren is marad, és amikor leteszem őt és felveszem Zoét, hogy őt is megszoptassam, és Zoé csendben marad, abban a másodpercben - de tényleg abban a másodpercben - Nimród felordít, és a végletekig képes hergelni magát, vörösödik és nem kap levegőt, szerintem a szomszédok a kezüket tördelve járkálnak a lakásukban, hogy most a rendőrséget hívják, vagy jelentkezzenek, hogy ők szívesen segítenének.

Szóval 7-től 10-ig folyamatosan ordítás volt ma nálunk, mindenki ordított, kicsit még én is, de nem velük, hanem csak úgy magamnak, és nem is hangosan, szóval inkább csak szentségeltem, azaz kurvaéleteztem. Az a helyzet, hogy eléggé kikészültem, és amikor már sokadszor ordított fel mindkét baba egyszerre, próbáltam nem venni tudomást róluk és nem felkapni valamelyiket, hanem, mintha mi sem történt volna, beraktam őket a hordozóba, és szépen nyugodtan lóhalálában lezuhanyoztam, miközben ők ott üvöltöttek a fürdőszoba előtt. De ez még mind semmi! Odáig süllyedtem szemétségben, hogy még a ruhákat is elkezdtem bepakolni a mosógépbe. Aztán egy idő után nagyon elszégyelltem magam, hogy én itt a hobbimnak hódolok, miközben ők tényleg nem tehetnek arról, hogy így alakult a reggel - hogy hőség van és nem tudnak aludni és rosszul érzik magukat -, és akkor hagytam a dagadt ruhát másra (nem igaz, csak későbbre), mégiscsak felkaptam valamelyiküket, majd letettem (erre felordított), felvettem a másikat is, és így tovább, és így tovább. 

Fél 10-kor már úgy éreztem, össze fogok esni, úgyhogy egyik gyerekkel a hordozóban, másikkal a kezemben megcsináltam a kávémat és megittam, ennek köszönhetően amikor ők 10-kor elaludtak, én pedig befejeztem a mosógép telepakolását és végre én is lefeküdtem, a kurva kávétól nem tudtam elaludni. Aztán félórára mégis, ld. fent. 

Aztán kezdődött az egész elölről. Itt vándoroltam a lakásban hol egyikkel, hol másikkal (ha lenne babakocsink, a hőségben és UV-sugárzásban most akkor se vettem volna hasznát), hol a ventilátor alatt álltam velük, hol lekapcsoltam, hogy ne zavarja őket, ááá, katasztrófa volt, de szerintem nekik rosszabb volt, mint nekem. 

De annyira aranyosak... tökre megkülönböztethető a hangjuk és a sírásuk, és nincs még két ennyire különböző iker a világon. Nimród egy vasgyúró, 1 hónap alatt 1 kilót hízott - Tetkós undorral azt mondta valamelyik nap, hogy kezd hasonlítani azokra a nagyfejű, ronda gyerekekre, akik nekünk nem tetszenek (az első héten meg az volt vele a baja, hogy szerinte csúnya, de aztán rádöbbent, hogy ugyanúgy néz ki, mint ő ennyi idősen), de ez kizárt, nekünk nem szoktak olyan gyerekeink lenni, nekünk olyan kis cingár szőkék szoktak lenni -, szóval szőke, és okosan figyel és mosolyog és hang nélkül kacag. Zoé meg olyan kis törékeny, mint egy kis pillangó, teljesen más a fogása (bár ő is hízott már úgy 70 dekát), komolyabb, néha nagyon szigorúan ráncolja a szemöldökét, fekete a haja és a szemei olyan kislányosan gyönyörűen óriásiak és kékek (jól van, tudom, nyilván kékek, mint minden más babának). De néha azért ő is mosolyog. És ha felveszem valamelyiküket, az esetek 99%-ában megnyugszik (ha a hőmérséklet 29 fok felett van, akkor nem, na). Ez olyan jó!!!

Na de holnap Tetkós lepaterol minket a Mátrába, állítólag azért, hogy nekem ne legyen olyan rossz, és legyen segítségem. Muhhahha... De most nincs energiám elmagyarázni, miért nem igaz az, hogy miattam-miattunk, ááá, elegem van már. Viszont legalább látom végre a Nyulat.