A gondolatok teremtő erejéről szóló mai történetem, hogy már napok óta gondoltam arra, milyen jó lenne eljutni Hádába, de ahhoz az kéne, hogy valaki vigyázzon a babákra, amíg Tetkós elvisz (másképp túl sok időt venne el az utazás, és rohanhatnék haza 5 percnyi ottlét után), viszont senkit sem mertem megkérni.

Úgy volt, hogy ma jönnek Tetkós szülei, de az anyja szólt neki, hogy inkább a hétvégén jönne át, hogy pár órát itt töltsön, és tudjon nekem segíteni. Tádámmm!