Azért jó, hogy van egy blogom a gyerekeimről, mert ott végre ömlenghetek arról, hogy mennyire boldog vagyok és milyen varázslatos az életem, miközben itt leírhatom, hogy milyen rohadtul boldogtalan vagyok, úgy érzem, sosem lesz már jó, az életem pedig velem egyetemben egy rakás szar.

Egyiken sem hazudok természetesen.