1.
Kevesen tudják rólam (bár lehet, hogy régebben már a blogon is meséltem), hogy amikor kicsi voltam, beszorultam egy bevásárlókosárba. Nagyon logikus magyarázatom volt egyébként arra, hogy miért bújtam bele: irigyeltem a felnőtt nőket, akik olyan divatosan, keresztben hordták a válltáskájukat, és gondoltam, kipróbálom én is. Táska híján maradt a bevásárlókosár - mivel ez Anya munkahelyén történt, aminek a fogóját, mint a táska szárát én is olyan keresztbe akartam tenni magamon, szóval áthúztam a fejemen meg az egyik karomon... Gondolom, visítva sírtam, Anya főnöke végül megpróbálta késsel elvágni a kosár fogóját, és ettől annyira megijedtem, hogy valahogyan kicsusszantam a kosárból.
2.
Amikor Anya a kórházban volt, mert megszületett az első testvérem, rám az unokatesómék vigyáztak (egész pontosan Anita, akire borzasztóan féltékeny voltam), és nagynéném elküldte őt velem a boltba, hogy vegyünk Anyának gyümölcslét, amit aztán bevisznek neki a kórházba. És ott a boltban rámjött a toporzékolhatnék. Anita betette a kosarába a másfél literes baracklét, én meg kitaláltam, hogy márpedig olyan nekem is kell. Mondta, hogy nem. Így aztán szépen megfogtam egyet - dögnehéz volt, aki élt már akkor, az talán emlékszik, hogy nem papírdobozos, hanem üveges innivalók voltak még akkor -, és elkezdtem cipelni. Naná, hogy elejtettem. Ott álltam a padlón másfél liter baracklében, Anita pedig szép csendben beállt a sorba a pénztárhoz, mintha nem ismerne (emlékszem, ahogyan a pénzét számolgatta, hogy elég lesz-e arra is, amit eltörtem). Még akkor is ott álltam szégyenkezve, amikor ő már rég végzett, és még hosszasan kellett nógatnia, hogy végre elinduljak hazafelé.
3.
Amikor még tartott az építkezés, Anya még járt dolgozni, engem pedig Mamára bíztak, de hát neki is ezer dolga volt, úgyhogy megtehettem (emlékszem, hogy előtte gondosan kiterveltem), hogy elbújjak a fotel mögé, és a nyelvemre csíptessek egy függönycsipeszt. Gondolom, előtte láttam a tévében, hogy valaki ruhacsipesszel fogja össze az orrát, vagy esetleg ki is próbáltam azt, hogy ruhacsipeszt teszek a nyelvemre, már nem tudom, de a függönycsipesz olyan gyönyörű fényes volt, meg különben is megkaparintottam egyet, talán előtte még meg is tiltották, hogy bármit is csináljak vele, szóval eggyel több motivációm is volt. Azt hittem, ez is olyan vicces lesz, mint a ruhacsipesz. Nem volt az. Emlékszem, hogy üvöltve jöttem ki a fotel mögül és folyt a nyálam.
4.
Az is megvan, hogy a másik Mamánál melyik sarokba bújtam el valami bútor vagy tűzhely alá, hogy papírzsebkendő-darabokat (vagy babszemeket, na erre viszont nem emlékszem) dugjak az orromba. Emlékszem a felnőttek riadt arcára.
5.
Továbbá a számba vettem egyszer egy pingponglabdát. Ez, ha jól emlékszem, unokatesómék háza mellett történt az utcán, és nem bevenni volt nagyobb munka.
Nem mondom, hogy nem tölt el rettegéssel, ha az előttem álló évekre gondolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése