Shopping

Vasárnap elmentem shoppingolni* 2,5 órára, vállalva a kockázatot, hogy az apjuk elevenen felfalja ezalatt a három gyereket (á, vicceltem, csak akkor lettek volna veszélyben, ha meg lehet őket inni), és most jól vagyok.

Jól van, lehet, hogy csak azért vagyok boldog, mert belefértem egy 36-os méretű sortba, ami le volt árazva a harmadára, ráadásul pont meghallottam, amint két testhezálló miniruha (hosszú póló?) könyörög, hogy vigyem haza azonnal, hát mi mást tehettem volna? És nem, egyik sem fekete kivételesen (na jó, a sort igen). Ezeken kívül gyerek- és babaruhákat szereztem be, Tetkósnak egy apróságot, na meg a Libriben is otthagytam egy kis pénzt, mert különben olyan lett volna a vásárlás, mint a tisztálkodás fogmosás nélkül...

Jól van, a testhezálláshoz még annyit, hogy persze azt a melltartót továbbra sem találták fel találtam meg, ami láthatatlanná teszi 3,5 év nagyjából nonstop szoptatás nyomait, de mások is olyan büszkén tudják viselni a derékig érő nem túl tökéletes melleiket, majd megpróbálom én is. (A műtétig. Igen. De mondom, hogy igen! Majd.)

Ez a 36-os méret meg igazából lehet, hogy úgy van, mint a mekis kajánál a kis/közepes/nagy adag, nem? Ahol, mint tudjuk, már nem is árulnak olyan pici adagot, ami a kezdet kezdetén a kis adag volt. Lehet, hogy most már a 36-os ruhaméret is az, ami néhány éve 42-es volt, nem?

A legjobb amúgy az a sapka, amit a Nyúlnak vettem (van olyan kisgyerekes, aki nem ájul el rendszeresen a 250 Ft-ra leárazott menő gyereksapkáktól? Mert én lassan kiállítást fogok nyitni belőlük), és ezt figyeld, méret: 110-116 cm. Mármint magasság. Szóval valószínű, hogy ha egy 122 cm magas gyerekre adjuk rá, akkor hiába fog beleférni a feje, csak enyhén behajlított térdekkel bírja majd viselni. Itt jegyezném meg, hogy találkoztam már olyan gyerekzoknival, amelynél szintén magasság volt megadva méretként, és olyan (sarokvarrás nélküli) harisnyával is, ahol viszont lábméret. Elképesztő.

A gyerekek egyébként kiválóan elvoltak az apjukkal a játszótéren meg az autómosóban (még rá is húztak egy kicsit a megbeszélt időre), úgyhogy adok Tetkósnak egy hatalmas piros pontot (ami persze még mindig eltörpül a hatalmas kiterjedésű fekete foltnak tűnő pontjai mellett :D). 

Rájöttem, hogy tök egyszerű az én működésem is, rám is ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Bár azt hittem, én jól bírom a monotonitást, ez csak a munkára igaz, a napok egyformaságára nem, és igenis azért volt már végem mostanában, mert bármennyire is szeretem a gyerekeket, nekem is szükségem van arra, hogy néha kiszakadjak a szokásosból, és igen, elszakadjak tőlük. Órákra. Végigrohantam a 2,5 órát, és közben végig rájuk gondoltam, de akkor is fantasztikus volt.

Arra gondoltam, Tetkós haveros sütögetései-sörözgetései mellett ideje a shoppingolásaimból is rendszert csinálni.

*Azért gondoljunk bele, milyen súlyos lehet a helyzet, ha már egyedül is elmegyek vásárolni...