2015. február 12., csütörtök
Van egy távoli ismerősöm, aki valahányszor - szökőévente - megkeres, mindig rákérdez, hogy írtam-e már valamit. Borzasztóan jó érzés, hogy hisz bennem. Ja, merthogy nem adtam fel, dehogyis :-) Igazából eddig is minden annyira az általam elképzelt sorrendben és időben történt velem, hogy az félelmetes. És van még néhány nagyobb dolog, amit ennél is későbbre álmodtam meg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia!
VálaszTörlésMivel ez a bejegyzés már régi nem tudom, hogy ezt olvasod-e, de azért leírom. Csak nemrég találtam a blogodra. Ha nem kéne dolgoznom egyvégtében elolvasnám az egészet, szóval imádom ahogy írsz! A bejegyzéseid felváltva nevettetnek vagy hatnak meg, és nagyon szeretem ezt a fajta humort, amivel megáldott téged a sors :D
(Erről jut eszembe, a régi blogod olvasható valahol? Piszkosul kíváncsi vagyok az előzményekre....)
Nem vagyok amúgy egy kommentelős fajta, mindezeket csak azért írtam le, hogy ha eljön az ideje és írsz egy könyvet, jegyezd fel valahova, hogy én leszek rá az első vevőd! :D
Üdv,
Ani
Kedves Ani!
TörlésNagyon köszönöm, hogy széppé tetted a napomat! :-) Köszi a dicséretet - pláne, mivel nem vagy kommentelős fajta -, feljegyeztelek :-)
Ja, a régi blog sajnos eltűnt a freebloggal együtt.
TörlésItt nem próbáltad?: https://archive.org/web/
TörlésMegnéztem múltkor, amikor linkelted. A legelsőt szerencsére nem találtam, mert akkor titkosítottam, a másodikat (ennek az előzményét) viszont igen. Borzasztó volt olvasni, több szempontból is. Viszont köszi a linket!
TörlésÓbazz, ettől féltem! Miután írtam, felmerült bennem, hogy lehet hogy mégsem volt jó ötlet... Sajnálom ha rossz perceket okoztam :(
VálaszTörlés