"Ezt a sütit imádni fogod" - Tej- és tojásmentes csokis süti

Eldöntöttem, hogy mától mindennap megosztok valami olyan dolgot, ami boldoggá tett, mert már én is utálom néha magamat, amiért olyan negatív vagyok mostanában. (Mondjuk ha más is utál ezért, na ő bekaphatja. :D) De tényleg, néha azt gondolom, depressziós vagyok. Vagy nem is tudom... Szoktak a depressziósok ordítozni minden apróságért? Ebben nem vagyok biztos. Az tény, hogy néha nem érzem képesnek magam végigcsinálni a napot, egyszerűen megmozdulni se, legszívesebben csak leülnék egy sarokba... Ráadásul ma pont csináltam is egy szabad sarkot a nappaliban.

(Miután a gyerekek hetek óta mindennap kiásták a diffenbachiát, és szegény mostanra úgy néz ki, mintha egy kukásautóból kotortam volna ki, fogtam magam, szétvágtam, a tetejéről a kb. félméteres szép részt nekiadom valakinek, akiről tudom, hogy szeretné, a cserepet meg végre eltüntettem... hát egyelőre még nem ki a lakásból, de majd eljön annak is az ideje. Nem hittem volna, hogy ennyire fogom egyszer gyűlölni a virágföldet, de amikor az van, hogy porszívózol, és mire végzel az összes helyiséggel, akkorra az elsőt újra virágföld borítja... Hát az az egészséges szintre emeli még az én vérnyomásomat is, no. Ja, ha már vérnyomás: a múlt héten kétszer is 86/54-et mértem, nem, nem rossz a mérő, csak én vagyok ilyen. Sose zavart, csak mostanában, hogy még kávé után is csak úgy túlélek, soha nincs az, hogy "na, most nekiállok és megváltom a világot, ide nekem az oroszlánt is", szóval gyakorlatilag soha nincs energiám... Most már nem is tudom, mióta van ez. Mármint ez az állandó kókadozás.)

Na de ennyi bevezetés után akkor jöjjön az első pozitív dolog, ez pedig nem más, mint egy recept. Tudom, tudom, hova lesz a világ, ha már én is recepteket osztok meg, de ezt imádni fogod, hidd el. Ha neked is kevés időd és/vagy sok gyereked van, mint nekem, akkor mindenképpen. 

Egy sütiről beszélünk úgy egyébként, évek óta készítem és imádom. Tudom, mit gondolsz, hogy ez még nem garancia semmire, mert az én igényszintem eléggé alacsony, hiszen mindig megeszem a saját főztömet. Ez is igaz. Ez a süti viszont végtelen egyszerűsége mellett annyira finom - még akkor is, ha én készítem, hehe -, hogy a gyerekeim közül még a legkényesebb is odavan érte. Azért is jó, mert egyetlen tálat kell használni, és még úgy is lehet a feladatot abszolválni, ha esetleg kettő vagy négy kis kéz nyúlkál közben a pultra folyamatosan. (Az egyébként, hogy még nekem is sikerül, azt jelenti, hogy egy közepesen idomított kutya is el tudja készíteni.)

Ez itt az eredeti recept, a Zsuzsié. Ezt alakítottam át kicsit, mert túlságosan édesnek találtam. Így aztán a hozzávalók:

1 bögre cukor

2,5 bögre liszt

0,5 bögre zabpehely

2 teáskanál sütőpor (na mondjuk ezt az előbb elnéztem és fél teáskanálnak olvastam, aztán úgy gondoltam, megduplázom. De ahogy nézem, elég szépen feljött már így is - ja, mert épp a sütőben van)

0,5 teáskanál só

0,5 bögre keserű kakaópor (de kevesebb is elég, nekem pl. sosincs elég itthon)

2 bögre víz

1 bögre olaj (kicsivel ez is lehet kevesebb)

1 teáskanál vaníliakivonat (hát figyelj, én egyszerű földi halandó vagyok, nálam vaníliás cukor van csak, abból 1 csomagot használok, de elhagyható szerintem)

2 evőkanál gyenge ecet (NA? NAAA? Ecet!!! A lényeg, bizony ám! Ezért imádom ezt a receptet.)

Aztán, ahogy Zsuzsi is írja: előmelegítjük a sütőt 175°C-ra, aztán egy tálban összekeverjük a száraz cuccot, majd hozzákeverjük a vizet, olajat, úri népek a vaníliakivonatot, és végül a - TÁDÁMM! - ecetet. Ettől egy picit pikáns lesz, és nem lesz annyira émelyítő, mint ecet nélkül lenne. Ezek után már csak annyi a dolgunk, hogy habverővel homogénre keverjük, a zabpehelytől nem kell félni, mert pillanatok alatt megszívja magát, mi pedig büszkén veregethetjük vállon magunkat, hogy micsoda egészséges dolgot hoztunk össze. Aztán sutty a sütőbe úgy 40 percre, kivenni, hűteni, enni. Esetleg baracklekvárral, de lehet, hogy elfogy, mire kivennéd a lekvárt a hűtőből.

Ja, van ennek a sütinek még egy fantasztikus érdeme. Mivel nem tartalmaz tojást, ami nekem végtelenül undorító nyersen, simán ki lehet nyalogatni a keverőtálat, mert még a nyers tészta is isteni finom.

Szívesen! :)