Úgy kezdődött, hogy ma, hétfőn, azaz május 18-án - mellesleg a csodagyerekeim közül kettőnek a születésnapján - éjjel 00:02-kor kaptam egy e-mailt a futárszolgálattól, hogy X cég csomagot adott fel számomra, amit a következő munkanapon 08:00 és 17:00 között kiszállítanak. Így aztán éjjel 00:02-kor elkezdtem agyalni, hogy ez vajon egy elkésett e-mail még vasárnapról, és hétfőn jön a csomag, vagy csak úgy van beállítva az automata, hogy a lehető legkorábban küldje az e-mailt, amelyben már ténylegesen a következő munkanapról van szó. (Na ezért is kell éjfél előtt lefeküdni, hogy ne legyenek az életünkben mindenféle ilyen kérdéses helyzetek.)

 

Biztos, ami biztos, másnap, azaz ma már jóval 8 óra előtt eszméletlen erőfeszítések árán puccba vágtam magam (=felöltöztem, pedig alig láttam és alig tudtam járni, ja, meg az arcomat is megmostam, hogy gyönyörűséges legyek :D), és vártam a futárt. (Annyira vártam, hogy a gyerekeim születésnapján egészen délutánig csak fél szemmel és fél füllel voltam jelen, szinte idegesítettek néha, annyira féltem, hogy majd tőlük nem hallom meg, amikor hív a futár. Meg ugye ilyenkor az ember végig haptákban van, mert biztos, hogy amint valami félbeszakíthatatlanba fog, a futár megérkezik.)

Gondoltam, ezúttal nagyon felkészült leszek, a pénzt már kikészítettem, a cipőmet és a gyerekek cipőit szintén, és elkezdtem keresni a kulcsot. 

Nem lepődtem meg, hogy nincs a helyére akasztva, mert tegnap láttam valahol a padlón, a konyhába menet bal kéz felé, de hogy melyik helyiségben... Pfff. A táskában persze nem volt, mint ahogy a folyosón sem (pedig annyira bíztam benne, hogy a babakocsi alatt lesz), a nappaliban, hálószobában, gyerekszobában, konyhában és a négy szennyestartóban (azon belül a ruhák zsebeiben) sem.

A gyerekszobából hívtam végül Tetkóst, ott estem ugyanis végképp kétségbe, amikor rájöttem, hogy azért van olyan szép rend, mert a Nyúl takarított, csakhogy az ő takarítási szokásai a következőképpen néznek ki: hányjunk be minden szart találomra a hozzánk legközelebb eső tárolóeszközbe, majd, amikor az megtelt, kezdjünk telepakolni egy újabbat.

Úgy döntöttem, nem borítok ki 200 db matchboxot, szóval ekkor telefonáltam, aztán Tetkóssal úgy búcsúztunk el, hogy hívom, ha megvan a kulcs. Nem hívtam, mert nem volt meg, ő viszont hamarosan telefonált, hogy hazaugrik a pótkulcsával. (Ettől elolvadtam azért.) Na mármost, megjött Tetkós, én megnyugodtam, aztán a csomagomat illetően továbbra sem történt semmi. Mivel tudom, hogy a futár errefelé délelőtt jön újabban, dél körül már nagyjából feladtam a reményt, és amúgy igazam lett, mert persze nem jött.

Ja, közben megtaláltam a kulcsomat. A táskámban volt, a kulcsos zsebben.