Bementem Fornettit venni, mert mégiscsak szülimásnap van, mondom, örüljenek a büdös kölkök (na meg a szerencsekártya is azt írta mára, hogy vigyek valami apróságot az otthoniaknak, örülni fognak neki). A nő tök aranyos volt, letegezett, poénkodott, már majdnem tökjól voltam (értsd: már majdnem felengedett a görcs, ami minden porcikámba beleáll, amint szólnom kell egy idegenhez), amikor...

Eladó: "815 Ft lesz."

Odaadom az ezrest.

Eladó: "Nem tudok visszaadni, nincs 15 Ft-od? Vagy 5 is jó."

Találok egy húszast, odaadom. Rámförmed:

"EZ ÍGY SEM JÓ!!!"

Én: "Kétszázat kérek vissza."

Eladó (kezembe nyomja a kétszázast): "Köszönömszépenviszontlátásra."

Nem, te baszd meg. :-)