2016. augusztus 12., péntek

Remélem, a darázspók, akit este kiszabadítottam odakint a vödörből, amibe a gyerekek zárták be, üzent valahogyan az éjjeliszekrényem mögött lakó, irgalnatlanul hosszú lábú rokonának, hogy én rendes vagyok, nem szabad összecsipkedni, és a számba se érdemes bemászni.

Hogy mennyire rettegek, te jó ég...

(Napközben éreztem, hogy tenni kellene valamit, kitessékelni vagy kiporszívózni, de mindig elhessegettem a gondolatot azzal, hogy jóvanmá, majd lesz még valami estig. Most meg éjszaka van és semmi sem lett.)

2 megjegyzés:

  1. Fúj, rákerestem google-ön, hogy melyik az a darázspók.
    Biokillt neki! Én is rettegnék, bár lehet, hogy már egy másik bútor mögött van alján lakik. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végül a hálószobai pók (az csak ilyen kicsi testű, vékony lábú benti pók volt, nem tudom, milyen az) 1-2 nap múlva eltűnt.

      Remélem, megettem, és ennyivel is közelebb vagyunk a statisztikához 😀

      Törlés