Wazeeee!

Tetkósnak van egy olyan, számomra érthetetlen szokása, hogy bárhová megyünk, bekapcsolja a GPS-t vagy épp a Wazét ("Üdvözlöm, Csilla vagyok. Indulhatunk."), aztán:

"Miért erre visz ez a hülye?"

"Hova megyünk, hát nem is ez a legrövidebb út."

"Most felvisz a pályára? Minek?"

"Mit csinál ez, most tényleg erre visz ki?"

"Kussolj már."

"Nem fordulok."

"Ez hülye."

"De miért arra?"

És amikor megkérdezem, hogy minek kapcsolja be, ha úgyis csak pampog utána, akkor azt mondja: "Azért, mert kíváncsi vagyok, hogy merre visz."

És ezt mindig. Fogalmam sincs, mit vár, hogy egyszer majd légvonalban megyünk haza, vagy nem tudom, de én minden alkalommal a fejemet fogom, vagy röhögök rajta, mert nem értem. Viszont ez a dolog kísértetiesen hasonlít ahhoz, hogy én minden reggel bekapcsolom a Rádió Rockot, majd órákig szidom, hogy mennyire szar, sőt 10-kor nem bírom tovább és kikapcsolom, de azért újra és újra bekapcsolom egy-két percre, hátha majd most, majd most tényleg játszani fognak valami igazán jó zenét, nem valami retket, ami már az elmúlt órákban is volt.... Edina meg természetesen minden alkalommal kiröhög, és nem mulasztja el megjegyezni, mennyire csodálja bennem, hogy sose adom fel a reményt. (A napokban Tetkós írt, hogy gyorsan kapcsoljam be, mert a Hammerfalltól megy a Hearts on Fire, ami pont a kedvencem tőlük, de csak jóval később láttam meg az üzenetet.) Itt jegyezném meg, hogy Anyukámék a Class FM halálával áttértek a Radio Focusra, így esett, hogy vasárnap

NIGHTWISHRE ÉBREDTEM!!!

Fel tudod fogni? Még soha életemben, egyetlen rádióban sem hallottam Nightwish-t! (Vagyis most rémlik, hogy talán nagyon régen valami szlovák rockrádión ment egyszer a Sleeping Sun, de nem biztos.) Most az Élan-t adták le, hát azt hittem, elolvadok még úgy is, hogy utána valami diszkómaszlag jött, mert pontosan ez jelenti a változatos zenéket. Hogy mindent adnak, még jót is... Úgyhogy ezúton üzenem a tarjániaknak, hogy imádom őket, és csak így tovább!

Na mindegy, visszatérve a wazéhoz: a hétvégén tennünk kellett egy kerülőt, és általam sose látott kis falvakon autóztunk át, a telefonomon futott a waze, én kényelmesen összekulcsoltam a kezeimet, és az ölembe tettem... azaz a telefonra. És ezzel a mozdulatommal rögtön jelentettem is egy torlódást. Éppen Kókán voltunk, ahol nemhogy torlódás nem volt, de még autó is csak három (ezek is egy kapuban álltak). Én próbáltam visszacsinálni, de nem lehetett, és pár másodperc után kaptam is valami bónuszt, amiért ügyes és aktív tagja vagyok a közösségnek... Hát akkor jóvanakkor.