Van olyan mondat?

Néha csak úgy, váratlanul eszembe jutnak szavak, mondatok, amelyek boldoggá tudnának tenni. "Szeretlek." "Szükségem van rád." Gyere hozzám feleségül." "Őrülten megbántam, hogy nem téged választottalak." "Sosem volt senki ilyen, mint te." "Bocsáss meg, nagyon bánom, hogy azt mondtam rád... mert nem igaz, hiszen..." (Ez utóbbit mondjuk biztos tőlem is várják sokan.) Ilyenek.

Neked van olyan mondat, amit még vársz valakitől? Vagy már nem vársz, de ha hallanád, attól jobban éreznéd magad? Ami megváltoztatná az életedet, vagy ha azt már nem is, a magadhoz, ahhoz a másik személyhez vagy a múltadhoz való viszonyulásodat?  Valami, ami segítene?

Vannak olyan máig lezáratlan régi dolgaid, amelyeket valamiért soha nem tudtál feldolgozni, mert mondjuk még ma sem tudod biztosan, mi történt? Egy rossz rokoni kapcsolat, ahol egyik fél sem keresi a másikat, és nem is tudni, ki miért sértődött meg, hol kezdődött az egész? Egy szerelem... de nevezzük inkább kapcsolatnak, amelyből a másik fél kikúszott, mint valami féreg, szó nélkül kioldalgott, mint egy sunyi tolvaj? Valaki, aki hiányzik, pedig ott is lehetne?

Mit kellene mondania annak a bizonyos másiknak, amivel meg tudna nyugtatni? Ami felszabadítana?

Persze bármennyire is igaz lenne, az ember nem szívesen hallaná például azt, hogy "őrült nagy fejed van, nem bírtam tovább nézni, de ezt mégsem mondhattam meg", "sosem tetszettél igazán", "X.Y.-t jobban szerettem", ezek gyilkos mondatok. Valójában semmilyen negatív magyarázat nem segítene, nyilván. Akkor inkább semmit ne mondjon senki.

De abban a tudatban elengedni valami régi fájdalmat, hogy te igazából jó voltál, a másik félnek is jó voltál, és tudta ő akkor is, csak, csak, csak... Szóval az csodálatosan felszabadító lehet.

Te mit szeretnél hallani?