Helló, szomszéd!

Tegnapelőtt délután kimentünk a telekre és találkoztam az egyik leendő szomszédunkkal. A kivitelező mondta, hogy korábban is odament már hozzájuk és nagyon kedves. Nem tudom, futólag mintha már láttam volna én is, de ő nem mutatott különösebb érdeklődést irántunk, szóval úgy voltam vele, hogy csessze meg, akkor én se vagyok kíváncsi rá. Nyilván el van ájulva magától, mint az összes többi, ismerem a fajtáját.

Hát most én szúrtam ki, miközben Tetkós a kivitelezővel beszélgetett. Épp az ikrekkel toporogtam a kocsinál, amikor felnéztem és megpillantottam. Olyan teste van, hogy nehéz lett volna nem észrevenni, ahhh... Nagy, erős, tökéletes. Én ilyet még sose láttam közelről. De nem is ez tűnt fel először, hanem a szeme. A gyönyörű szeme, amivel... te jó isten, engem nézett! Engem! El tudod képzelni? A vérnyomásom egy pillanat alatt felugrott a normális tartományba.

Nem tehetek róla, azt éreztem, hogy oda akarok menni hozzá. Hogy mondjak neki valamit, hogy megérintsem, vagy bármi, csak legyen közünk egymáshoz. Szerencsére a gyerekek nem vették észre, mert akkor nyilván ők is beszélgetni szerettek volna vele, és nem akartam, hogy idegesítsék. Úgy tűnt, Tetkós sem látja, na ennek is örültem, mert nem volt szükségem megint a fölösleges nyafogásra, hogy miért kell ez, blabla.

Mondott valamit. Baszki, nekem! Nem értettem, persze. Közelebb léptem hozzá, meg ő is hozzám. Úristen, úristen, nem hiszem el... Az arca amúgy nem nagyon tetszik, vagyis hát nem olyan, amilyeneket meg szoktam csodálni, de a szeme, a tekintete - most mit szépítsem a dolgot, elvarázsolt rögtön. Egy fa mellett álltunk, egy kocsi takarásában az építkezés felől. A fa levelei között átszűrődő napfényben megcsillantak a szőrszálak a lábán. Sose nézek meg ilyesmit, de most feltűnt, mennyire selymes szálak... Váltottunk pár mondatot semmiségekről, aztán már egy lépés se volt köztünk, én pedig úgy intéztem, hogy futólag megsimogathassam a fejét, mintha csak véletlenül tenném. De aztán végighúztam a kezemet a hátán is, ő pedig odabújt hozzám. Egyfolytában beszélt nekem. Aztán megérintette a hátamat...

Ekkor tűnt fel az autó mellett a kivitelező meg Tetkós, aki amúgy azt se venné észre napokig, ha elrabolnának, de most, most fontos lett neki, hogy hol vagyok.

"Ja, macskázol?", kérdezte, amikor meglátta a kezemben a selymes bundájú cirmos angyalt.

"Ja, a cica! Ide szokott jönni hozzánk, nagyon kedves", mosolygott a kivitelező is. De ezt meg már meséltem.