Gondoltam, megmutatom. Szóval írok, piszkozatolom. Mert nincs erőm vagy időm befejezni. Vagy túl kitárulkozó. Vagy túl nyers, túlságosan LCD...

Hát nem vagyok büszke a 2018-as teljesítményemre, na. És elnézést kérek mindenkitől, akinek ebben az évben csalódást okoztam.

Viszont kitaláltam valamit. Most, hogy kezdek kimászni abból a valamiből, amit depressziónak nyilván nem nevezne egy szakember (mert még elkeseredésben se tudom az elvárt szintet hozni), de azért hasonlóan nyomorúságos és elkeserítő állapot volt, kigondoltam néhány kihívásfélét, ami talán segítene egy kis rendszert adni az életemnek, és főleg az írásnak. 

Ezek pedig a következők:

1. 365 nap - 365 bejegyzés. 

(Mindkét blogon.) Pontosabban mindennap legalább egy-egy bejegyzés, mert ez a lényeg inkább. Hogy minden egyes nap írok, vagy mutatok valamit. Például annyi zenét szeretnék megosztani veletek, meg annyi izgalmas, zenével kapcsolatos sztorit, amit mostanában olvastam! Ja, és ünnepélyesen megígérem magamnak, hogy amit el akarok mesélni, azt elmesélem.

2. 12 hónap - 12 könyv

Ok, ettől sokkal többet olvasok, de ezúttal még írni is fogok róla. (Mondjuk most abban az időben olvasok  - reggeli és délutáni buszozás közben -, amikor jövőre majd írni szeretnék, de megoldom, hisz mindent megoldok. Vagyis... ja bocs, nem.)

3. Komfortzónaugrás

Bár talán nem is ez a jó kifejezés. Arra gondoltam, minden hónapban csinálok valamit, amit addig még nem, és naná, hogy el is újságolom. De persze csupa olyasmit, amit szeretnék (felhívnám azok figyelmét, akik még nem ismernek, hogy nekem azért mások számára kicsinek tűnő dolgok is óriásiak szoktak lenni, pl. meginni egyedül egy kávét egy plázában, hááát keményen meghaladja a bátorságomat). 

Ebből a harmadik kategóriából eddig egy konkrét dolog van meg: jelentkezni szeretnék csontvelődonornak. Viszont tudom, hogy egyedül nehezen szánnám rá magam, szóval nagyon örülnék, ha valaki csatlakozna hozzám. (Ha jól számolom, először időpontot kell egyeztetni, ami mehet telefonon is, a laborvizsgálatra ki kell venni egy nap szabit.) Szóval ha valamelyik barátom, rokonom, ismerősöm itt Pesten, vagy valaki más, aki olvas, szeretne csatlakozni hozzám, akkor ne habozzon szólni (pár embernek már felvetettem az ötletet, de eddig persze semmi). Arra gondoltam, április-október között lenne ideális, akkor minimális az esély arra, hogy az egyeztetett időpontra megbetegszik az ember.

Olyan kósza ötleteim vannak még pl., mint készíteni egy olyan szelfit, ami vállalható (ok, ebben megengedő vagyok magammal, nem fontos, hogy szelfi legyen, elég az akárki által készített egyetlenegy kurva kép is már, amin végre jól nézek ki...)

Meg majd még meglátom. Szóval jövőre szeretettel várok mindenkit. Főleg ide, de akár az életembe is. Jó lesz.

Esküszönöm! (Ld. következő bejegyzés.)

Jaj, annyira tetszik ez a középre rendezés, hogy úgy is hagyom most.