Busszal megyek haza épp a gyerekekhez.

Ehhez 1 órával korábban meg kell venni a jegyet az állomáson (legfeljebb pár perc késéssel - igen, felmerült, hogy megveszem otthonról neten, de azt ugye csak bankkártyás fizetéssel lehet), és nagyjából 1 óra az út a lakástól a Stadionokhoz. Az 1-es villamos helyett ugyanis pont a Népligettől pótlóbusz jár, és elsőre bepánikoltam, amikor a megállóba érve megláttam a kiírást, hogy a mittoménhányas éjszakai busz megállójából indul. (Még élénken él bennem az emlék ugyanis, amikor tavaly a Rhapsody-Beast In Black koncertről hazafelé igyekezve a sötétben keresgéltem egy csajjal az éjszakai busz megállóját a Népligetben, amit hopp, áthelyeztek, számomra tök logikátlanul. A Népliget nekem az Elvarázsolt Rengeteg amúgy is.) De aztán amikor az összeomlás előtt két másodperccel felnéztem a kiírásból, pont megpillantottam a körút másik oldalán a pótlóbuszt. Juhúúú!

Alapvetően nem tudok elveszni Pesten, nem úgy, mint 2002-ben, amikor felköltöztem, és bepánikoltam még attól is, ha egyetlen járattal kellett mennem x megállót. (Igaz, akkor még nem volt sem Google Earth, sem Waze, sem Moovit, ami egyébként az egyik legzseniálisabb app, szívből ajánlom mindenkinek, aki Budapesten BKK-val közlekedik. Ehhez képest a BKK Futár sehol sincs.) A probléma inkább azzal van, hogy ha olyan helyen járok, ahol még nem voltam, akkor valószínűleg időre megyek valahova, és mindig későn indulok persze, így bármilyen változtatás vagy keresgélés, ami értékes perceket lop el az amúgy is kevésből, azonnal pánikhoz vezet.

Szóval összességében a lakásomtól Anyukámékhoz annyi idő alatt érek oda, mint amennyi idő alatt Athénba vagy Rómába érnék.

(Kívánj sok szerencsét, mert nem hoztam magammal gyógynövényes nyugtatót a gyerekekhez. Bár csak egy napra jövök, de akkor is, sose lehet tudni. Vagyis inkább mindig lehet...)