2019. október 1., kedd

Ház

Nem akarok igazságtalan lenni Tetkóssal: emberfeletti, amit csinál, mármint a munkahelyén is, és a háznál is, utóbbinál ügyintézéssel és tényleges fizikai munkával is. Szóval valahol érthető, hogy ránk egy perc ideje sincs, úgy értem, logikával meg lehet érteni... Rengeteg utánajárással találja meg a lehető legjobb lehetőségeket, a legjobb árakat, a legjobb szakembereket, tényleg hihetetlen, amit csinál. Hamarosan bent vannak a nyílászárók is mind. Jól halad. A ház. Vagyis az építkezés. Jól halad.

Nemrég találtam egy akkora parkolót, ahova gyerekjáték lesz beállnom, meg egyáltalán, odatalálnom is, és ahonnan két lépés mind az iskola, mind a buszmegálló. Eddig az okozta ugyanis számomra a legnagyobb gyomorgörcsöt, azért utáltam a költözésnek a gondolatát is, mert ugyan már elég jól megy a vezetés*, és világos, hogy muszáj lesz kocsival lejárnom a buszmegállóig (nem, nem vagyok hajlandó lemondani a napi két óra olvasgatós énidőről, főleg, amíg az ikrek miatt fillérekbe kerül a bérletem), a megállóban 4, azaz négy darab parkolóhely van. Sem annyira spontán nem vagyok, sem annyira jól nem vezetek, hogy ha leérek pár perccel a busz érkezése előtt, és elfoglalták mind a négy helyet, akkor nekiálljak a környéken kocsikázgatni. Ráadásul kedvelt helyi sport, hogy ha valaki az ottaniak szerint rossz helyen áll meg (gondolom, hasonló okokból, mert ezek a keselyűk még az időt is mérik ám), akkor rendszámmal fotózva már pakolják is fel az összes helyi fórumra. Az első alkalommal belepusztulnék, nyilván. Na de ez a parkológond is megoldódott, mert kiderült, hogy a négy helyes parkoló a helyi járat megállójában van - az én megállóm pár méterrel odébb található, a már említett óriási parkolónál. Huhh.

De.

A vezetés rutinná válását, valamint a lakókörülményeinket leszámítva azt hiszem, a költözéssel nem változik meg más az életemben. Ne legyen igazam, persze, de most így gondolom.

Ha te a barátom vagy, mármint tényleg a barátom, akkor nem kérdezel a házról. Ha tényleg annyi kérdésed van VELEM kapcsolatban a köszönés után, hogy mi van a házzal, akkor valójában nem vagyunk barátok, ez legyen világos.

*A következő projekt szövegkiemelővel is elolvasni a KRESZ könyvet újra, mert rájöttem, hogy nekem csak az marad meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése