Ez a mai nap nagyon jó volt. Itt volt a családom egy része, meg keresztanyám, meg kis unokatesóm, aki készített interjút Nick Vujciccsal és júliusban megy az én BrazíliáMba. Nagyon sokat röhögtünk meg jókat ettünk, szuper volt minden. Elmentünk sétálni, minden gyönyörű már, és két (ők három) játszóteret érintettünk, és sehol sem volt tömeg, a Nyúl végre beleállhatott a szökőkutakba a téren meg ilyesmi. Aztán elmentek Anyáék, de a Nyúl továbbra is 1000%-on pörgött, úgyhogy Tetkós levitte sörért meg elvitték a szemetet a szelektívbe, én meg leültem ide és kaptam üzenetet Kiriától és megint rájöttem, hogy nagyon-nagyon hiányoznak a kollégáim, mind, pedig sajnos van közöttük olyan, akivel már max. 1-2 alkalommal fogok csak találkozni, mert jövőre nyugdíjba megy.
Ezek vannak. Látod, nekem is vannak emberszerető napjaim.
*Ja, a cím. Az iskolabusz ablakára volt felragasztva, évekig ezt olvastam reggelente, amikor a busz elejében álltam, és ez az egyetlen szöveg, amit visszafelé is tudok. (A másik szórakozásom az volt az iskolabuszon, hogy a sofőr feje felett fityegő, háromszög alakú izé Bélapátfalva feliratából raktam ki mindenféle szavakat.) Tetkósék gyerekkorukban állítólag gyakran beszéltek visszafelé, ami szerintem nagyon nehéz, úgyhogy neki tutira nagyon magas az IQ-ja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése