Két órát aludtam. A hátam viszont nem ettől fáj kurvára. (Aki azt mondja, hogy szoptatáshoz kényelmesen el kell helyezkedni és meg kell támasztani a hátat, mert különben irgumburgum, negyvenévesen bottal fogsz járni, az jöjjön ide, és mutassa be a műveletet úgy, hogy senki nem segít neki.)

Ha már a babáknál tartunk, idéznék két gondolatot a babás irodalomból:

"Egy egészséges, jó étvágyú csecsemő igény szerint szoptatva naponta akár 10-15-ször eszik."

Így van - inkább 15-ször -, ezt szorozd be kettővel.

"Egy egészséges, jó étvágyú csecsemőnél napi 8-10 nedves pelenka normális."

Ez is stimmel.

A fennmaradó időben meg kiszaladok néha a mosdóba.

A lakás állapotáról inkább nem nyilatkoznék, viszont bejelentkezett az első vendégem szerdára... Nagyon örülök, mármint neki, a személyének (ha egy hétre jönne, akkor is nonstop tudnánk beszélgetni), de egyébként meg - ha belegondolok, mi lesz majd - sírni tudnék. Két szoptatás között, két kisbaba ordítása közepette bizonyára nagyon jót fogunk majd társalogni.  De egyébként félre ne értsen senki, már nagyon szeretnék találkozni mindenkivel, és nagyon is jólesik, hogy annyian kíváncsiak ránk, csak valahogy úgy tudom még most elképzelni a nálunk való vendégeskedést, mintha egy tornádó közepében próbálnánk csevegni.

Meg amúgy előjött a szokásos parám. Noé megfázott kicsit, ezt villámsebességgel átvette tőle Zoé (lenne szíved egy kéthetes baba pirinyó orrát orrszívóval gyötörni?) - valamint olvastam is néhány történetet a témában erősítésként - úgyhogy azt vettem észre magamon, előzetes fogadalmaim ellenére rettegek attól, hogy újabb és újabb emberek közelítik meg a kicsiket hathetes koruk előtt - ami egyébként éles ellentétben áll azzal, hogy amúgy meg mutogatnám őket fűnek-fának. (Anya szerint túl parás vagyok, és lassan már a Domestost is fertőtlenítem.) Értem én, hogy laza anyának kell lenni, meg erősödni kell az immunrendszerüknek, minél több dologgal kapcsolatba kerülni meg minden, de hát még a kinti életet se szokták meg,  basszus...

Tegnap jött két idegen, akiknek Tetkós eladta az asztali gépet. A nő elgyönyörködött az épp ébren lévő Nimródban, tök okosan beszélt a babákról, gondoltam, milyen aranyos, még a gyerek kezét se akarta megfogdosni, mindazonáltal mindketten olyan természetesen másztak be utcai cipővel a nappaliban a szőnyegre, hogy hihetetlen. Ez egyébként csak utólag villant be az agyamba, amikor később vettem ki az egyik babát a hordozóból, és kényelmesen leraktam a szőnyegre a takaróját... (Már kimostam.) Ez arra emlékeztetett, amikor a Nyúl még kicsi volt, és a kábeltévés szerelők sáros bakanccsal simán átballagtak a játszószőnyegén, a k* a* - gondolom, úgy voltak vele, hogy ami a padlón van, arra rá lehet lépni, vagy nem tudom...