Valaki visszatette a Sport szelet papírját a hűtőbe. Jól van, tudom, tudom, van, aki szemében ez egy szinten van azzal, amikor én visszateszem a tejesdobozt két korty tejjel, de abban legalább van még. Egyébként itt, a szanaszét hagyott sörösdobozok (Tetkós), fogpiszkálók (Tetkós), félig használt zsebkendők (Én - de a fele még jó lesz!), félig rágott rágók (Én) őshazájában nemigen kéne ilyesmin meglepődni, de azért mégis jót mosolyogtam a dolgon, mert most nem a szokásos trógerségről van szó.

Néhány napja a hűtő még tele volt felbontogatott Sport szeletekkel, ugyanis május 31-ig lehetett a kódokat beküldözgetni. Amiből kiettük a csokit, az bekerült a lámpásdobozba a nyerő Medve sajtos dobozok, Activiás dobozok, Kubu kódok közé. (Szerinted nyertem bármelyikkel is??? Még nem... De játszom minden ingyenes netes játékon is, valahogy annyira nyerni akarok, és tudom, hogy fogok is.) Teljesen érthető, hogy nem tudták, hol tartom ezeket a nyerő cuccokat, de annyira meghatódtam, hogy Tetkós (mert más nem éri fel a felső polcot rajtunk kívül) legalább azt nem felejtette el, hogy gyűjtöm a csokipapírokat... Mert eddig az volt a gyakorlat, hogy mindenkinek minden apró-cseprő dolgát és kérését fejben tudja tartani, kivéve az én dolgaimat, most meg...

És pár napja is cukorbogár volt, mert már szinte sírásig kívántam az islert (ischlert? Vagy ne pestieskedjünk?), és hozott nekem. Jól van, azért nem lett hirtelen minden rózsaszín és csodálatos, mert például a gyerekekkel kapcsolatban legtöbbször kimondott mondata még mindig az, hogy neki éjszaka pihennie kell... de alakul.