Két napja új időszámítás kezdődött: nem bírom a csuklómra tekerni a hajamat. Vagy legalábbis nem kétszer. Nagyon tetszik az új hajam, pontosabban most úgy érzem, nem hajam van, hanem frizurám, és nagyon boldog vagyok. Amúgy a hajamon kívül a lelkemet is kényeztették kicsit. Nem is emlékeztem már, hogy ez ilyen érzés - és más nők ezt 1-2 havonta átélik!!! Eldöntöttem, hogy mostantól rendszeresen járok fodrászhoz.

Ja, képet nem tudok mutatni, mert rólam kb. ötévente készül fotó (valahogy senkinek nem fontos ez, én meg nem fogok könyörögni), és a legutóbbi öt éves periódus épp januárban ért véget.