Már majdnem megint órákat csesztem el arra, hogy a gyerekek értékes alvásidejében olyanok hülyeségeit nézegessem a facebookon, akik szarnak a fejemre, de aztán inkább nem. És NINCSENEK elvonási tüneteim. (Igen, megint feltettem egy-két képet a csodák legújabb csodálatos mutatványairól, amelyeket nyilván lájkolni fog az ismerőseim kábé 0,0012 %-a, amely tényen én majd jól felbaszom az agyam két napra... Á, nem kell. Fú, de szabadnak érzem magam most.)