Semmi mást nem akarok már, csak megdögleni, minél hamarabb. Bár a nenyasszonyi ruhás temetésről gondolom, már lecsúsztam, valamint azt is leszarják majd, hogy milyen zenéket választottam, de már nem érdekel. Király, már nem félek annyira a haláltól, mint amennyire várom.

Anyukám a szülinapjára rendelt egy tortát a családnak. Azt írták (ő vagy a főnöke) a megrendelésben, hogy 20 szeletes dobostorta, de bent rosszul olvasták, 2emeletes dobostortának, és a végeredmény egy háromemeletes dobostorta lett (és nem hiszed el, de senkinek nem ütött szöget a fejébe a cukrászatban, hogy dobostorta miért lenne emeletes, hát ott a teteje a lényeg).

 

Mi, akik családi házban nőttünk fel, nem értettük, ám Tetkós rögtön levágta, hogy ez kétemeletes, csak van földszint is.

A múlt 7en a következő :dolgok történtek:

- hétfőn a Nyúl verekedett az oviban (mert azt mondták a kabátjára, hogy csúnya, szóval jogos... tudom, tudom, legyek már annyira felnőtt, hogy ezt elítélem);

- 600 Ft volt a kelbimbó kilója a kedvenc zöldségesemben, és ennek úgy megörültem, hogy majdnem az eladó nyakába ugrottam (nagggyon bevásároltam);

- sütöttem piskótanégyzetet, de ezt írtam;

- volt nálunk E.;

- 8 hónaposak lettek az ikrek, de épp aznap és épp velük kapcsolatban valaki (valószínűleg nem szándékosan) úgy megsértett, hogy kicsit dühösre sikeredett egy fb kiírásom...;

- voltam a Nyúllal kettesben vásárolni (imádok vele sétálni a környéken esténként);

- hallgattunk vele HCSS-t a kádban, de a büdös kölke még mindig csak dobos akar lenni;

- Tetkós mind az 5 munkanapon este 10 után jött haza;

- ez alapján könnyű utánaszámolni, hogy úgy 5 alkalommal jutottam el oda elméletben, hogy kiugrok az ablakon (dehogy ugrok, nem vagyok hülye);

- a Nyúl talált egy tubus kék textilfestéket, és elhasználta (ha esetleg nálunk járnál, és kérdések merülnének fel benned a matracára és a törölközőinkre vonatkozóan);

- nagyon régen kezdtem el írni ezt a bejegyzést és tudom, hogy volt még valami, de most már mindegy.

Na és ha már a teljesítményem elismeréséről van szó, eszembe jutott még egy aktualitás: el lehetne nevezni rólam az 1 cm-nél alacsonyabb (pedig segédanyaggal - sütőpor, szódabikarbóna - készített) piskótákat.

 A Nyúl tegnap piskótakockát kért csokiöntettel (mellesleg sose ettem még, nem voltam napközis), hát piskótanégyzet lett, de egyébként finom.

De miért, miért, miért csak kétdimenziós piskótákat tudok sütni? Nem nyitogatom a sütőajtót. Teszek bele izéket - tettem már keveset is, sokat  is. Felverem a tojásfehérjét, úgy keverem bele. Előmelegítem a sütőt. Mennyiségek stimmelnek. 

Á, mindegy, úgyse mindennapos probléma ez. 

De amúgy gondolj bele, mennyivel elegánsabb lenne azt mondani: "ezt a süteményt Cellardoor-módra készítettem" ahelyett, hogy "megint elbasztam".

Simán kaphatnék Nobel-békedíjat*, hogy nem nyírtam még ki Tetkóst azért, amit művel velem, és amivé váltam általa.

Remeg a kezem (a fáradtságtól? Az idegességtől?), a kurva életbe már.

*Hát jobban megérdemlem, mint az EU.

2013

Jól van, tudom, hogy lassan már ennek az évnek is vége, de úgy döntöttem, csak megírom a tavalyi évem összegzését, mert borzasztóan hálátlannak érezném magam, ha pont most nem tenném.

 

1. Ami legjobban érdekelt:

- Milyen neműek lesznek a gyerekeim (végül is január elején megtudtam), és nem lesznek-e véletlenül hármasikrek (nem).

- Milyen lesz majd a szülés (jó), minden rendben lesz-e velük (igen).

 

2. Legörömtelibb események:

- Május 18., amikor két újabb meseszép, tüneményes, jószagú gyerek érkezett a családunkba. (Hónapokkal korábban tudtam már, hogy az lesz a nagy nap.)

- Amikor a Nyúl először találkozott velük.

- Áprilisi Glamour-napok Kiriával.

- Októberi Glamour-napok Kiriával és Dzidzével.

- Amikor Kiriával 5 hónap kihagyás után szeptemberben újra találkoztunk.

 

3. Amire a legbüszkébb voltam:

- A gyerekeim (mindhárom).

- Hogy sikerült levetetni az őssejtjeiket.

- Hogy lefogytam.

 

4. Legemlékezetesebb utazás Tetkóssal:

- Amikor hazahozott minket a kórházból.

- Balatoni nyaralás.

- Egri kirándulás.

- Nagy motorozások.

Ja nem, bocsánat, se balatoni nyaralás, se egri kirándulás nem volt, motorozni pedig a haverjaival volt, khm...

 

5. Emberek, akik...:

- Anya, Apa, Dzidze, Saab, Tündér Keresztanyám, Nagynéném, Anita unokatesóm, akikre otthon mindig számíthattam, és akik az első pillanattól fogva elmondhatatlan rajongással viseltetnek minden gyerekem iránt. Plusz Mamám, aki ugyan nem tud már eljönni otthonról, de mindig mindenkiről mindent tud. Ettől jobb rokonságot nem tudok elképzelni, és ismersz, nem vagyok az a hálálkodós típus, de értük borzasztóan hálás lehetek Istennek.

- E unokatesóm, aki a kórházi tartózkodásunktól kezdve a biztonságot jelentő, kívánságteljesítő jótündérem lett, akire mindig számíthatok itt Pesten, kivéve, amikor direkt talál magának valami konferenciát Brazíliában vagy Cipruson csak azért, hogy ne kelljen meglátogatnia minket :D.

- Zi, akire, bár fiú, simán rá lehet bízni a gyerekeimet félórára, aki tudja, milyen édességeket szeretek (nagy tévedési lehetőség mondjuk nincs), és milyen könyveket, és aki hajlandó akár órákig hallgatni a hülyeségeimet úgy, hogy még figyel is.

- Kiria, aki márciusig személyesen, attól kezdve pedig telefonon asszisztálta végig ezt az én ikres sztorimat, bár mostanában már ritkábban kommunikálunk, mert szerencsére neki is bejött az élet :)

- Tetkós unokatesója, aki idén megjárta Angliát, de hazajött (mert megjárta :D), és ugyan nagyon ritkán találkozunk, de ő is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy otthon tudjam érezni magam Pesten.

+1: Maggie L. a szülés napjának reggelén felhívott, hogy elmondja, drukkol. Annyira jólesett, hogy még most is majdnem bőgök, ha erre gondolok, és azóta készültem már ezt elmesélni.

- Akik olvasnak, és akik kommentelnek. :D

 

6. Legcsodálatosabb ajándékok:

Azért írom le, mert Tetkóst mindig rosszabb színben tüntetem fel kicsit, pedig hát ő nem tehet arról, hogy neki az ajándékozás a szeretetnyelve, nem pedig az ööö... ittlevés.

- Álmaim babakocsija álmaim babakocsiszínében: ződ X-Lander X-Twin. (A hátam mögött intézte, amikor mi a Mátrában voltunk. Felhívott miközben jött le értünk, de valamin összevesztünk, letettük, majd küldött egy mms-t, az én X-Landerem volt rajta, ahogyan a szobában áll. Kár, hogy csak akkor vettem észre az mms-t, amikor már Tetkós is ott ült mellettem :D)

- Matilda, a karácsonyra kapott DELL laptopom szintén tőle, amire már égető szükség volt, miután szegény kis MSI-met mindig úgy kellett kitámasztani kenyérpirítóval vagy ananásszal, és nem is csak mozgásszervi problémái voltak már.

- Az okostelefonom (mondanom sem kell: tőle), amit sajnos a kis Kenyő kevesebb, mint egy hónap után megnyalogatott, de garanciában még talán megcsinálják.

- Az otthoni babakocsink Dzidzétől és Saabtól.

- A kávés tusfürdőm Kiriától (édes tejeskávéra emlékeztet, könnyes lesz a szemem, ha megszagolom, annyira jó).

- Egy bizonyos bolyhos, lila takaró, amit láttam neten, arra gondoltam, milyen fantasztikus lenne egy ilyen, de aztán el is felejtettem, és mit ad isten, Anyukám jóvoltából ott várt a karácsonyfa alatt.

- A kockás táskám Tetkós anyjától, ami olyan gyönyörű, hogy akárhová megyek, mindenki megdicséri.

- Nagyon vágytam egy körömlakkra, Dzidze azt mondta, lehet, hogy megveszi magának, és karácsonykor az is ott volt a fa alatt...

- E. képeslapot készíttetett az egyetlen normális olyan fotóból, amin mindhárom gyerekem rajta van, és ezt küldtük minden rokonnak. Ujjongtam, amikor megkaptam.

- A narancsos csokim E-től. Annyira jó volt, hogy még a Nyulat is csak fájó szívvel kínáltam meg vele.

- Csízbörgeréktől a család minden tagja kapott egy SK feliratozott, névre szóló bögrét, és eszméletlenül jól néz ki az öt bögre egymás mellett, ahányszor kinyitom a szekrényt, mosolyognom kell.

Meg minden. Az van, hogy bármire vágytam, azt valakitől megkaptam, meg egy csomó olyat is, amire még nem is vágytam.

 

7. Kedvenc mondatok:

- "Jaaaj, itt jön a legszebb anyuka!" (Az óvónéni, amikor - épp a névnapomon - a Nyúlért mentem.) WTF? :D

- "Ilyen betegem még nem is volt." (Doki a varratszedéskor. A folytatást nem tudom idézni, pedig tökjó volt.)

- "Mondja meg a B babának, hogy két évet öregedtem, mire megtaláltam." (Szintén ő.)

 

8. Legszuperebb olvasmányok:

- Diane Chamberlain: Titkok örvénye (egyszerűen zseniális, mindenkinek ajánlom, de főleg nőknek). Csak úgy felkaptam a Glamour-napokon, hogy azért a Libriben is vegyek már valamit, de úgy látszik, nekem ezzel a technikával kell könyvet vásárolnom, mert mindig így választom ki a legjobb olvasnivalóimat.

- Gyerek a bőröndben (ezt meg tényleg mindenkinek) 

 

Imádtam ezt az évet, amikor több régi nagy álmom is teljesült. Tudom, hogy a bejegyzéseimből nem úgy tűnt, mint aki nagyon jól volt, de mint mondtam, a pozitív történéseket kiválóan fel tudom dolgozni magamban is. A negatív dolgok statisztikáját nem tudom, megírom-e. Remélem, nem lesz rá időm. :)

Azt mindenesetre sajnálom, hogy egy csomó mindent nem volt időm megírni. De mindegy, egyvalami biztos: ha életem filmjét úgy vágják össze, hogy sok rész lesz benne 2013-ból, akkor vígjáték lesz.

Az a helyzet, hogy már évek óta vágyom egy ilyenre, és a Sors kezének tekintem, hogy - miközben többszáz olvasatlan hírlevelem van - az akcióról tudósító e-mailt véletlenül megnyitottam...

Zi persze felvetett néhány kérdést ezzel kapcsolatban, nevezetesen, hogy hol szeretném tartani, meg, hogy mikor szeretném használni, de ez csak szőrszálhasogatás. A karácsonyfának is csináltunk helyet, nem? (Időm meg pont van rá éjjel úgy 2 és 4 között.)