Na és ha már a teljesítményem elismeréséről van szó, eszembe jutott még egy aktualitás: el lehetne nevezni rólam az 1 cm-nél alacsonyabb (pedig segédanyaggal - sütőpor, szódabikarbóna - készített) piskótákat.

 A Nyúl tegnap piskótakockát kért csokiöntettel (mellesleg sose ettem még, nem voltam napközis), hát piskótanégyzet lett, de egyébként finom.

De miért, miért, miért csak kétdimenziós piskótákat tudok sütni? Nem nyitogatom a sütőajtót. Teszek bele izéket - tettem már keveset is, sokat  is. Felverem a tojásfehérjét, úgy keverem bele. Előmelegítem a sütőt. Mennyiségek stimmelnek. 

Á, mindegy, úgyse mindennapos probléma ez. 

De amúgy gondolj bele, mennyivel elegánsabb lenne azt mondani: "ezt a süteményt Cellardoor-módra készítettem" ahelyett, hogy "megint elbasztam".