Nagyon szeretem az Iron Maident, és őszintén szólva kicsit fájt, amikor két ismerősöm is kiposztolta, hogy éppen ott van a koncerten. Pár percre, mondom pár percre rettenetesen hiányzott a régi életem.

Végül is talán meg lehetett volna oldani, hogy ott legyek Teniszezővel, de akkora összefogás, akkora szervezés kellett volna hozzá, hogy nem érte volna meg. (A Hardcore Superstar az más, persze, értük még Jo Frostot is megfizettem volna, ha úgy van...) Na meg hát úgysem iszom, szóval fergeteges tombolásról sem beszélhettünk volna, ellenben tízpercenként hazatelefonáltam volna, hogy van-e valami baj. (Most elképzeltem magam, amint dühösen odaintegetek a zenekarnak, hogy "Csss... telefonálok, bazmeg!!!") Egyszerűen több tényező szólt ellene, mint mellette.

Tudom, lehetnék sokkal vagányabb is. De azt is tudom, hogy még leszek.