Szóval megint sikerült méltón megünnepelni azt a másfél órát, ami az ikrek egyszerre alvásával megadatott. Először félórán keresztül raktunk egy 1000 darabos kirakót a Nyúllal, ez úgy nézett ki, hogy ő tátott szájjal nézte a tévét, miközben én vért izzadva kiraktam három, azaz három, kábé 5-5 kockából álló pillangót, a maradék 985 kocka meg remélem, megrohad, mire legközelebb előveszem. 

Ezután kimentem teregetni és a Nyulat is kiparancsoltam addig a tévé elől, majd nagy boldogan konstatáltam a teregetés végére, hogy az először kirakott lepedő már meg is száradt, de mondom hagyom, mert estére milyen jó napfényillata lesz majd. Hogy megint a jó Bagi-Nacsa paródiát idézzem: "há' meg a faszom!"

Közben felkeltek a babák, éppen ment a szokásos, kinti játék előtti szenvedés a nappaliban, amikor egy fél pillanat alatt úgy elkezdett szakadni az eső, hogy gyakorlatilag fölösleges lett volna bármit is tennem, mert az akkorra már megszáradt ruhák pont tíz másodperc alatt áztak szarrá megint. Úgy félóra múlva elállt, Öcsém is hazaért, én meg nagy vagányan nem szedtem be a ruhákat, mondván, most már úgyis tűzni fog a nap estig, és rohadt meleg lesz - MERT A KÁNIKULA AZ ÉN OLVASATOMBAN EZT JELENTI, üzenném minden meteorológusnak - de egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy nem, ez nem "frissítő nyári zápor", hanem egy nagy, estig szakadós kurvaanyja.

Úgyhogy szégyenszemre kiballagtam, beszedtem a ruhákat, kicentrifugáztam a jó kis R2D2-val, és kiteregettem idebent.

Összefoglalva: mennyi hasznos tevékenységem volt ma? Annyi, hogy kiteregettem kétszer ugyanazt az adag cuccot. Mindjárt megyek is és megveregetem a saját vállamat (a tükörben, mert úgy ér). Minden egyes napomon ilyen hatásfokkal dolgozom egyébként.