Na szóval a kurvás sztori meg úgy volt múltkor, hogy.

De előbb gyorsan elmesélem, hogyan telnek a napjaink, amióta szakítottunk. Reggel jön, elviszi oviba a Nyulat (már hallom is, hogy "jaaa, hát akkor úgy könnyű", én inkább azt mondanám: "nem nehezebb, mint volt"), megy tovább dolgozni (vagy hova...), a nap további része az enyém. Hát így.

Aznap - pénteken - Tetkós felhívott, hogy otthagyta valahol a kulcsát (átlag kéthetente egyszer), szóval leszaladtam elé, hogy beengedjem. Odalent kiléptem a belső ajtón, csak gyorsan kilöktem a külső ajtót, hogy be tudjon jönni, morogtam egy "helló"-t (mivel konstatáltam, hogy egy másik pasi* is áll kint), majd vissza is ugrottam, hogy ne záródjon be a belső ajtó. Beszálltunk mindhárman a liftbe, és a következő beszélgetés zajlott le.

Tetkós (a pasinak): "Hányadikra?"
Erre a pasi, akinek a kezében egy pohártartóban kávé gőzölgött, zavartan mosolyogva hozzám fordult: "Hányadikra is?"
Tetkós (a pasinak): "Mi a hetedikre megyünk, de te szerintem akkor a tizenegyedikre."
Pasi: "Ja, igen, igen."

Tetkós lesütötte a szemét és láttam rajta, hogy ha tehetné, nyerítve röhögne, de nekem akkor még nem esett le, csak miután itthon felvilágosított, hogy a pasi valószínűleg az egyik kurvához** jött, nyilván először, ezért azt hitte, én vagyok az.

Mondom, ez a dolog az egész napomat vigyorgós boldogsággal töltötte meg. Éppen jó volt a hajam, kicsit behúztam a hasamat, és máris kurvának néztek, juhúúú, az élet egyszerűen CSODÁLATOS!!!

*Tudom, Bögre, hogy utálod ezt a szót, de én képtelen vagyok másikat használni :D
**Ők ugyebár itt a tizenegyediken élnek és alkotnak - ami engem illet, kedvelem őket, mert mindig megcsodálják a babákat, megfogják a liftajtót, meg nem is olyan ellenszenvesen gyönyörűek. Elég komoly forgalmat bonyolítanak, legalábbis elég gyakran sétafikálnak a ház előtt idegen férfiak, kétségbeesetten igyekezve azt a látszatot kelteni, hogy á, ők nem is azért jöttek, de ettől már csak az lenne beszédesebb, ha letolt nadrággal várakoznának. Nagyon vicces tud lenni a férfinép.