Na jól van, a tisztesség úgy kívánja, hogy azt is elmeséljem, Tetkós az utóbbi pár napban egész rendes velem. Először is már háromszor aludt itthon , ami úgy kezdődött, hogy kedden megkértem, jöjjön haza estére, hogy legyen itthon felnőtt, ha esetleg fel találnám dobni az éktalpú, csillámdíszes, vadonatúj, gyönyörű csizmácskámat a bakancsot. Jól van, nem így kértem meg, de a lényeg ez volt, ugyanis annyira fájt a szívem meg a hátam, hogy komolyan beijedtem. (Meggyőződésem, hogy mindent megteszek az egészségemért, és halhatatlan vagyok, legalábbis olyan 50-60 évig még, és akkor elkezd fájni a szívem??? Nekem??? Hát ezt most hogy???) És akkor ő hazajött, meg valahogy azóta is minden este. Ja, meg pár napja kaptam tőle egy - nem csalás, nem ámítás, lemértem, hogy elújságolhassam - 15 centi átmérőjű islert. El tudod képzelni??? Ebből végre elég volt egyetlen darabot megennem, de húúú... A nő szívéhez is a gyomrán át vezet az út, na. A gyerekek is jóllaktak vele, Szotymi a végén már hanyattfekvésben morzsolta rá a saját fejére és nyakára a frissen porszívózott szőnyegen, de kit érdekel? A hét legjobb napja volt.

Vagy mit tudom én. A hét - eddig - jól sikerült. (Leszámítva, hogy a néptánctanár kikiáltotta legrosszabb gyereknek a Nyulat, aki beleviszi a többieket is minden hülyeségbe. Neki üzenem, hogy ezt úgy mondják: VEZÉREGYÉNISÉG, világos? Jó, erre a gyerekcsesztetésre majd még visszatérek a Toporzékon, mert ugyebár a dolgok nem csupán feketék és fehérek, de majd ha több időm lesz, na.)

Hétfőn az egyik kedvenc anyuka-barátnőmmel voltunk az egyik téren, kedden Csirip látogatott meg, szerdán Kiria (akit a Nyúl már borzasztóan várt, és egy kicsit ki is sajátította, úgy mondanám, hogy játék közben néha váltottunk 1-2 szót), csütörtökön pedig egy elég új barátnőm, ma meg egy ötödik barátnőmmel és a gyerekeivel készülünk találkozni, igaz, ők nem jönnek fel hozzánk. Ez a sok ember nagyon jót tett nekünk, hiszen van olyan, hogy egész héten szinte senkivel nem találkozunk (pedig mindennap megyünk, mint a rossz ló, Isten bizony, ki nem hagynánk a játszóterezést, de van, hogy senki nincs ott, és olyankor a Nyúl is csak gubbaszt, míg le nem megy a kötelező levegőzés). Szóval jó volt még úgy is, hogy isler csak egy napra járt :D

Hétvégén meg elmegyünk végre valahova. Vagy nem. mert ugyebár minden csoda három napig tart - és az tegnap letelt :)

*aki régóta olvas, az tudja, hogy borzasztóan félek egyedül a sötétben, már úgy értem, hogy ha egyedül én vagyok ébren, és ha odakint sötét van, legyen akármennyi az idő. Különösen, amióta volt szerencsém több helyen is elolvasni a segítségért kiáltó, fekete szemű szellemgyerek sztoriját.