Ma pont nem jön senki, a lakás is rendben úgy-ahogy, én meg hétköznapi csokitortát sütök a Nyúlnak (igen, a lenti recept az alap) ahelyett, hogy a szuper könyvemet olvasnám (Istenem, mióta készülök már, hogy beszámoljak nektek az utóbbi időben olvasott könyveimről), vagy aludnék az ikrekkel.Tegnap ugyanis megkérdezte, sütök-e neki csokitortát egyszer. Remélem, elkészülök a krémmel, mire indulni kell érte.

Tök vicces lesz majd, amikor azt ordítja az utcán megint, hogy gyűlöl, amiért nem arra a játszótérre megyünk, ahová a rossz gyerekek is járnak.

Lehet, hogy még indulás előtt befalom az egész tortát. Nehogy azt hidd, hogy nem vagyok rá képes.