Amikor csinálok valamit, ami csak szorgalmi feladat, azaz nem szükséges a túléléshez. Például fűzök egy csodálatos karkötőt. Vagy festek a Nyúllal valamit. Vagy épp írok egy olyan bejegyzést, amire büszke vagyok. Vagy mondjuk kidolgozok egy regényvázlatot. Vagy alkotok valami mást. Szóval kiélem a kreativitásomat, csinálok valamit, amire amúgy hónapokig készültem, és lestem, mikor lesz az az alvásidő, amikor se főznöm, se mosnom nem kell.
És akkor nagy büszkén megmutatom vagy elmesélem valakinek, és a válasz:
"Mi mindenre van neked időd!" Hát nekem aztán van, bazmeg.
Vagy épp a másik válasz, amiben minimális jóindulat is van: "Minek foglalkozol ilyenekkel, miért nem pihensz inkább?"
Akkor most lehull a lepel a helyes válaszról:
"Nahát, ez csodálatos, nagyon jól sikerült! Elképesztően jól csinálod, neked ezzel kéne foglalkoznod." (Persze cifrázni lehet, a lényeg, hogy a mű is meg legyen dicsérve, meg én is. Ha ez nem megy, akkor ne mondj semmit.)
Regényvázlat? Komolyan? Ez tökjó.:) Most érkeztem és olvaslak szépen az elejétől, még van két évem.
VálaszTörlésNagyon tetszik, ahogy írsz. :)
Köszönöm :-)
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy itt vagy!