Amikor 1999-ben összejöttem az akkori barátommal, még azon a nyáron elcipelt két lagziba is. Az elsőben ott volt az összes haverja, így be tudott mutatni nekik. Közülük az egyiknek pár héttel korábban volt az esküvője, ott ültek friss házasként a szép feleségével. Ők később el is maradtak a társaságtól, azután nem is láttam őket 1-2 alkalomtól többször, hiszen hamar megszületett az első gyerekük (és hát úgy tűnik, vannak olyan férfiak, akiknek a családjuk fontosabb holmi haveroknál).

Szóval semmi nem indokolta, hogy a múlt héten eszembe jutottak. Elég sokat gondolkodtam rajtuk, hogy hány gyerekük lehet, meg ilyesmi.

Három.

Onnan tudom, hogy egyszer csak megláttam őket a naaagy falusi rendezvényen (sokfalunyira laknak tőlünk, de elég szép kis programot állítottak össze a szervezők, elég nagy reklámmal - gondolom, valamelyik híres fellépő vonzotta ide őket).

A pasi még mindig jó pasi, bár úgy tűnik, Rumcájsz a példaképe, a felesége meg eléggé erősen őszül, de attól még simán fel lehetett őket ismerni. Mit mondjak, eléggé megdöbbentett, hogy durván másfél évtized után eszembe jut egy család, és néhány napra rá találkozunk. (Nem, ők valószínűleg nem ismertek fel, mert már akkor is felháborítóan jelentéktelennek látott a világ, csak akkor még szőke voltam, most meg sötétbarna. *)

*Dzidze végül befestette az utolsó napon.