Egyszer régen (amikor összejöttem az akkori kedvenc zenekarom legvonzóbb tagjával) egy ismerősöm azt mondta: "szeretem, amikor az Élet nyálasabbat ír, mint amilyet én írnék".

Tegnap egy olyan szerelmi történetet hallottam, hogy ha életemben csak egyetlen regényt írok meg végül, akkor ez a sztori lesz az. Kár, hogy annyira meseszerű az egész, hogy csöpögős kitalációnak tűnik.  Viszont ami jó, hogy még jelenleg is tart, és egy olyan ismerősöm az egyik szereplő, akinek az életében már épp itt volt az ideje egy kis (nagy) csodának.