Pár hete megszületett Carus első gyermeke. A sort egyébként áprilisban kezdte a főiskolai legjobb barátnőm (1.), őt követte júliusban az általános iskolai legjobb barátnőm (3.), és most, szeptemberben a középiskolai legjobb barátnőm. (1.)

Milyen érdekes, hogy mindhárom barátságról azt hittem, örökké fog tartani, aztán senkinek se volt fontos...

Ezzel kapcsolatban még lenne mit kiírnom magamból (nem, nem volt semmilyen nagy összeveszés vagy ilyesmi), de egyrészt fáj a kezem, másrészt meg talán nem is érdemel több szót a dolog.

Csak annyit még, hogy nekem a barátság szótól mindig görcsbe ugrik a gyomrom. Az egy olyan tantárgy nekem, mint a számvitel volt: ha meggebedek, akkor se fogok soha ötösre szigorlatozni belőle, még akkor sem, ha véletlenül néha azt érzem, hogy igen, most nagyon megy, ez így tutira jó lesz.