Ez a kurva fogfájás eléggé kicsinál (mára kaptam időpontot a sajnos-nem-ingyenes-de-állítólag-jó dokihoz, akihez "mindenki jár", persze), már az se izgat, milyen a hajam, bár tegyük hozzá, hogy amikor izgat, akkor se áll jól soha. Ma reggel fekete ruhához támadt kedvem, valahogy ilyen hatással van rám, hogy folyton Toxicrose-t (ők miért nem lettek még világhírűek vajon?) meg Sistert hallgatok, és sehol nem találtam hajgumit, csak lila-rózsaszín-fehér-narancssárga csíkosakat, amiből múlt héten vettem ipari mennyiséget Szotyminak (akinek már gumizható hosszúságú a haja, és olyan szexi, amikor copfja van, hogy megőrülsz).  Jól van, nem az, hogy márpedig legyen még a hajgumim is fekete, csak hát harmincöt évesen a csillámpóni outfit már nem a nekem tetsző értelemben kirívó.

Van egyébként normális, fekete hajgumi felnőtteknek itthon kilószám, hiszen ketten vagyunk rá, csak sajnos Mimmó, az alfahím mindet felhasználta a lőgyakorlataihoz - íjászfelszerelés és egyéb, lövöldözéshez használható cucc híján ugyanis a hajgumikat csúzlizza a lakásban szanaszerteszéjjel. "Anya, fídedd!"-kiáltással rárakja az egyik hüvejkujjára, a másik kezével kihúzza, és már repül is a gumi. "Wow, de nagy volt!"-kiáltja boldogan, amikor a gumi a szobán átrepülve örökre eltűnik valahol. Én nem tudom, a gumit mi vonzza úgy, mint a mágnes a vasat, de az tuti, hogy ha létezik ilyen tárgy vagy anyag, az nálunk a szekrények, komódok és ágyak mögött van. Esetleg a szekrények tetején.

Reggel aztán a nagy vadászatban eszembe jutott hirtelen, hogy a gyerekek akkor a legboldogabbak, amikor sikerül egy gumit a ventilátoros lámpa lapátjaira fellőni, és bingó, tényleg találtam ott egyet, egy ezüstszálas feketét (mégis hogyan került ez a háztartásba?), te, én úgy megkönnyebbültem, kicsit még a fájdalomról is elfeledkeztem. Ez olyan érdekes egyébként, hogy pont ma fáj a legjobban, amikor elvileg ma már vége (remélem) - tegnap még hatott a Dolgit Advillal, ma már nem. Ja igen, jól látod, nagy barátja vagyok a gyógyszereknek, mindig is értetlenül szemléltem a "soha nem veszek be gyógyszert"-hozzáállású embereket, hogy most tényleg? Fáj, van gyógyszered, de nem akarod bevenni? WTF? Persze, ha úgy érzed, ettől az áldozattól lesz jobb a karmád, akkor szenvedj, én viszont köszönöm, nem óhajtok mártír lenni. Azaz egyszerűen nem vagyok hajlandó fájdalmat érezni, legalábbis olyat, ami csillapítható. És eddig jó is volt. És holnap már gyógyszer nélkül is jó lesz, tudom.