Engedd meg, hogy bemutatkozzam: LCD vagyok, balfasz. Mármint nem te, hanem én. A balfaszsági világversenyek titkos magyar reménysége, abszolút mennyiségi rekorder - ezt hol jobban viselem, hol rosszabbul. Ma, hogy egész nap szédültem és hányingerem volt (a válaszom: NEM!), talán nem agyaltam olyan sokat a legutóbbi produkciómon, mint amennyit akkor agyaltam volna, ha nincs egész nap szürke köd a fejemben, szóval végül is egy pluszpont a rosszullétnek, de azért még most is elmotyogok magamban egy "jajnemááár, basszusbasszusbasszus"-t, ha eszembe jut a reggelem.

Történt ugyanis, hogy miután szokás szerint lecsüccsentem hajnalban a második buszomon, szokás szerint elővettem a telefonomat, hogy szokás szerint zenét hallgassak. Szokás szerint bedugtam a telefonba és a fülembe a piros (a könnyen felismerhető, piros) fülhallgatómat, amit előtte szokás szerint hosszú percek bogoztam ki, ráhúztam a fülemre a sapkámat is, hogy még véletlenül se halljon senki semmit a zenéből, átfutottam az fb-t, aztán elindítottam az első dalt. Általában Toxicrose az első, hogy felébredjek, de ma valamiért ehhez a gyönyörűséghez támadt kedvem, amit már amúgy is meg akartam neked mutatni:

Hamarosan azt vettem észre, hogy az előttem ülő pasi odahajolt a nőhöz, aki ezek szerint a párja volt, mondott neki valamit, ott cicálkodott vele egy kicsit, aztán megcsókolta. Szinte már el is tátottam a számat, hogy óóó, mintha pont a zenére csinálnák, amikor - szégyenletesen hosszú idő után - leesett, hogy tényleg arra csinálják. A fülhallgatót ugyanis rosszul dugtam be a telefonba, azaz a zenét sajnos nem azon keresztül hallottam, hanem annak ellenére, hogy be volt dugva a fülembe és rá volt húzva a vastag sapkám... Igen, a telefonom óbégatott ott az egész utazóKÖZÖNSÉGNEK! (Ezzel az egyik legszörnyűbb rémálmom, legnagyobb félelmem vált valóra, úgymint "MEGHALLJÁK!!!") Vááá, azt hittem, elsüllyedek, a végállomásig fel sem mertem nézni...

És persze, tudom, ez is olyan dolog,  amire valószínűleg már most is csak én emlékszem, de ha belegondolok, mit hihettek rólam körülöttem abban az egy percben, amíg a telefonom hangosan vernyogott, hááát... Én is biztoan anyáztam volna.

De a fenébe is, hogy lehetek én ekkora lúzer? Ilyen nincs és mégis van.