Köszönöm

Még csak reggel hét van, de már hat embernek mondhattam ma, hogy "Köszönöm":

- amikor egy ember maga elé engedett, amikor felszálltam a buszra;
- amikor egy másik maga elé engedett, amikor leszálltam egy másik buszról;
- amikor megkaptam az aluljáróban a szokásos Metropolomat, ráadásul egy mosolygós lánytól (vajon tisztában vannak vele, hány embernek dobják fel a reggelét azzal az egyszerű dologgal, hogy mosolyognak és köszönnek?);
- amikor egy kolléga átengedte nekem a saját gyalogossávját a portánál, mondván, hogy ott nem csúszik annyira;
- amikor felvettem az irodakulcsot az őrtől (jóvanna, neki mondjuk nem volt választása);
- amikor az egyik kolléganő segített lefotózni egy vicces dolgot a konyhában.

Tökjó ez a nap.