Eléggé nyomaszt valami, de sem időm, sem erőm nincs leírni. Konkrétan rettegek most a jövőtől: ha semmi nem változik, azért, ha változik, akkor meg azért, mert nekem kell cselekednem. Én meg ugyebár elméleti szakember vagyok, kiválóan át tudom látni, milyen lépésekre van szükség, na de, hogy megtegyek akár egyet is... Illetve az van, hogy amikor végigpörgetem magamban, mihez mire van szükség, mindig eljutok végül ahhoz a ponthoz, amit egyelőre nem tudok egyedül megoldani, de segítséggel is csak őrületes szervezés árán. És sajnos, ha valamiben másvalakire is kell számítani, akkor mindig ott van, hogy az utolsó pillanatban borulhat minden (ahogyan borulni is szokott).

A buszon azon gondolkodtam, mi lenne a helyes, és akkor felnéztem, és most az egyszer elolvastam azt a hirdetést, amit olyan szar betűtípussal írtak, hogy eddig sose volt hozzá kedvem. 

"Higgy abban, hogy a pillanatot megélni biztonságban a legjobb." (Vagy valami ilyesmi.) És ez sajnos válasz volt.