Szóval van ez a kihívás, amiből ma (basszus, ennyi az idő??? Akkor tegnap) ünnepélyesen teljesítettem az első napi adagot. Persze ennyire azért nem hiszek a csodákban, szóval előtte bicikliztem úgy 7 km-t (több is jólesett volna, de nem akartam nagyon húzni az időt), aztán elvégeztem a kedvenc súlyzós gyakorlataimat, mert a karomat hamarosan muszáj lesz mutogatni ugyebár. Reményeim szerint mostantól Alexandra elsősorban a mozgást fogja jelenteni, és csak utána az olvasást... :-)

Sajnos este 11-től korábban nem tudtam nekiállni, és most úgy felpörögtem, hogy fél egy van, és azt érzem, fel tudnék szaladni a Kékesre. Van egy tippem, hogy 4-kor is ezt fogom-e majd érezni, amikor kelek hajat mosni (igen, a hétfő és csütörtök reggelek elég gyilkosak).