Fehérje

Rendeltem fehérjét.

Úgy voltam vele, hogy ha már rendszeresen azon kapom magam éjfélkor, hogy a kis súlyzóimat emelgetem, vagy a lábaimat, szóval, hogy lassan meggebedek, csak ezen a nyáron kinézzek végre valahogy (ez a nyár nagyon fontos valamiért), akkor segítsünk rá, amivel még lehet. És ha történetesen fogyasztással lehet, ráadásul olyasmit kell fogyasztani hozzá, ami édes..? Hiszen én mindent szeretek, amit be kell vinni a szervezetembe, pláne, ami édes! Hohohohó, kezemben a boldog élet kulcsa!

Nem használom ezt a kifejezést (ezt véletlenül pont nem), de a lófaszt.

Ja, a fehérjeporra, vagy mi ez, azért volt szükség, mert annyit már sikerült a környezetemben lévő gyurmagyuriknak a fejembe verniük, hogy az izmokhoz fehérje kell, de az én húsfogyasztásommal (ami kb. háromnaponta fél virsli, amit meghagytak a gyerekek, meg a hétvégi mekis sajtburgerem esetleg) nagy valószínűséggel nem tudom fedezni a szükségletet. Több húst meg nem fogok enni, ha egyszer utálom. (Ja bocs, tényleg, akkor mégsem szeretek mindent, amit enni kell.)

Na a múltkor napokig agyaltam, mielőtt tesóim leadták az aktuális rendelést - szinte megrészegített a hatalmas választék! -, majd végül a csoki és a citromos sajttorta ízű cucc mellett döntöttem (ők meg, a drágáim, igazodtak hozzám). Berendeltem ipari mennyiséget megsemondommennyiért, hogy akkor majd én mostantól ezzel fogom helyettesíteni munkában az ebédre vitt kiflimet (35 Ft/nap), és így hirtelen a közérzetem, az energiaszintem, a fizikai és a szellemi teljesítményem is olyan mértékben javul, hogy az első napok után megnyugszik a szívem, és derűsen hirdetem minden szembejövőnek, hogy eeezt, ezt ki kell próbálni, mert ez csoda.

Nem tudom, említettem-e már, hogy a lófaszt.

Anyáéknál vagyunk a héten, és én csak otthon akartam elkezdeni az izét, az új életet, de ma kedvem támadt megkóstolni ezt a cuccot, úgyhogy bekevertem egy adagot...

Életemben, azt hiszem, a terhességeim elején voltam ilyen rosszul, mint ettől a mosléktól. (Nem tudom, elég érzékletes-e az a leírás, hogy "ízesített nyál"?) Hát igya ezt munkában az, akinek hat anyja van.

Miközben a kedvenc jógagyakorlataimat végeztem edzés után levezetésként, végig azon gondolkodtam, hogy ha most hánynék, az hova menne.

Tényleg létezik ember, aki ezt nem csupán kényszerből fogyasztja, hanem finomnak is találja? Bleee...

A múltkor LifeTilt Tomi írt egy bejegyzést az edzeGETŐ emberekről, ami lényegében arról szólt, hogy ha nem az edzésnek és a megfelelő táplálkozásnak szenteled a gondolataid 90, és az időd 99%-át, akkor egy szarsenki vagy. Azt olvasva nagyon elszégyelltem magam, aztán a következő edzeGETÉS alkalmával ÉJSZAKA arra gondoltam, hogy különben meg leszarom. Pont az ilyeneket döngölte ugyan a földbe, mint én - akik megtesznek néhány dolgot, edzenek kicsit, meg odafigyelnek a táplálkozásra valamennyire, és ezért még büszkék is magukra -, de úgy döntöttem, megbocsátok neki, mert nem tudja, miről beszél. Végiggondoltam az életemet, a napjaimat, és egyszerűen nem találtam az edzésre fordítható lyukakat az időmben, csak az van, amit az egyébként nagyon is kijáró alvásidőmből lopok el az agyamtól az izmaim számára.

Az, hogy még élek, nem jelenti azt egyébként, hogy jól bírom, ékes példája vagyok ugyanis annak a ténynek, hogy az alváshiány a részegséghez hasonló tüneteket okoz: otthon gyakorlatilag folyamatosan ordítok (megjegyzem: nem ok nélkül, és sose én kezdem, de egy anyának benne van a munkaköri leírásában a birkatürelem minden helyzetben), egyensúlyproblémáim vannak (nem, nem viccelek), és bármikor el tudnék aludni (igen, értekezleten is).

Hát így vagyunk. De nem adom fel. Előre az elismerő tekintetekért a strandon! Vagy legalább egyetlen kicseszett elismerő tekintetért már végre. :-D