Holnap már végeznem kéne, de mivel egy párszor elaludtam sajnos (=bementem mesét olvasni a gyerekeknek, hogy ha elaludtak, majd tornázok, aztán másnap hajnalban ébredtem melegítőben, esti fogmosás nélkül), még csak a 24. napnál, vagyis 3,5 percnél tartok a kihívásban.
Az az igazság, hogy mindennap egyre nehezebben fogok hozzá... Ma már nem nagyon hittem magamban. Aztán a 30. másodperc táján felébredt Szotymi, kimászott az ágyból, szó nélkül odabújt mellém katicapózban, és aludt tovább. És a továbbiakban, amikor kb. ötmásodpercenként úgy döntöttem, hogy feladom, csak rápilantottam, aztán folytattam. Ha ő nincs ott, most valószínűleg már utálnám magam, amiért abbahagytam, így viszont holnap megint 3,5 perc.
Csak sajnos már Pesten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése