2016. május 30., hétfő

...elmondom hát...

Ma van a születésnapja. Vagyis lenne.

Már nem kapom fel a fejem, ha valakit úgy hívnak, mint őt (bár azért ma, miután ez megfogalmazódott bennem, pont megakadt a szemem egy ilyen néven), és nem ő jut eszembe minden szomorú dalról (jól van, azért a közös dalunkat persze nem tudom bőgés nélkül meghallgatni - úgyhogy inkább nem hallgatom. Csak ma). Amikor a vele pontosan egyidős "hírességeket" látom, még mindig gondolok rá, hogy igen, ő is most lenne annyi, de már tényleg csak átsuhan az agyamon.


Néha, nagyon-nagyon ritkán elgondolkodom, nem ő jött-e vissza valamelyik gyerekemben. Mondjuk a Nyúlban - ő szerintem hasonlít rá. De igazából nem is szeretném, ha így lenne, ő - ő, a Nyúl meg a Nyúl. (Kíváncsi vagyok, mit szólt volna hozzá, meg az ikrekhez.) Nem mondom, hogy hiányzik, de nagyon jó lenne, ha itt lenne. Sajnálom, hogy amikor szüksége volt rám, nem álltam mellette. Ha több időnk lett volna, sok dolgot csinálhattunk volna együtt és biztos, hogy nagy kaland lett volna az egész. Talán legjobb barátok lennénk, vagy ilyesmi.

Még mindig nagyon szeretem.

Persze az idő tényleg minden sebet begyógyít (tíz éve csak a jó neveltetésem tartott vissza attól, hogy nem szaggattam meg senkit, aki ezzel jött), de abban biztos lehetsz, öregem, hogy amit csak az idő tud begyógyítani, annak a sebnek mindig ott lesz a nyoma.

Olyan sokat szeretnék még írni róla, de nrm lehet, meg nincs is értelme. Remélem, egyszer rátalálok valahol.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése